Ígéret és figyelmeztetés
Jézus híres mondata, és egy nagy példázat zárszava ez. Ott áll a tömeg előtt, és prédikál. Sorra jönnek a példázatok, a bölcseletek, és ezek közül szinte a legvégén elmondja a tálentumos szolgák példázatát. Három szolgának ad a gazdája vagyont, mert elutazik. Az a feladatuk, hogy gyarapítsák. Kettő meg is teszi, de a harmadik csak elássa. Amikor visszatér a gazda, a kettőt megjutalmazza, és a harmadikat megbünteti. Nem éppen hétköznapi kép, és talán első ránézésre az egész érthetetlen. Nézzük meg közelebbről!
Furcsa belegondolni ebbe a logikába. Akinek van, annak lesz még több, de akinek nincs, attól még azt is elveszik amije van? Ez valahogy nem tűnik Jézusinak. Akkor mégis mi a lényege ennek a gondolatnak?
Volt egy osztálytársam, aki hozzánk bukott a gimnáziumban. Gondolhatnánk, hogy csak egy nagyon ostoba gyerek bukhat, de ez egyáltalán nem igaz. Egy történelem óra közben nagyon elkezdte idegesíteni a tanárt. Beszélgetett, dobálózott, kommentált mindent. A tanár kihívta a táblához, hogy feleljen, ha már ilyen beszédes kedve van. A srác vigyorogva lépett előre, és várta a kérdéseket. Hidegháború volt a téma. Na mesélj róla! Az egész osztálynak leesett az álla. A bajkeverő, az aki hozzánk bukott, olyan részletességgel mesélt a hidegháborúról, hogy a tankönyvben szinte kevesebb volt. Miért nem kamatoztatta soha ezt a képességét?
Képzeljük el, hogy a tálentumok a képességeink. Tegyük fel, hogy valaki jól tud főzni. Két választása van: Főz, vagy nem főz. Ha használja a képességét, akkor az erősödik, fejlődik. Ha viszont nem, akkor elsorvad. Hány olyan készségünk van, amit nem használtunk ki, mert “nem is vagyunk olyan jók benne”, vagy mert egyszerűen nem volt kedvünk vele foglalkozni, vagy értelmetlennek láttuk?! Ha nem használod a képességeidet, elveszíted az érzékenységedet rá. Nem azért, mert Isten gonosz, és elveszi tőled, hanem egyszerűen azért, mert te így döntöttél. Úgy döntöttél, hogy nem használod azt amit egyébként ajándékba kaptál.
Jézus azt mondja, hogy van egy természetes törvényszerűség, miszerint ha használod amit Isten adott, akkor növekedsz. Önkéntelenül, gondolkodás nélkül, anélkül, hogy te észrevennéd, növekedsz, és csak arra leszel figyelmes, hogy az, amihez csak konyítottál, a legerősebb tehetségeddé fejlődik. Ez egy hatalmas ígéret számunkra. Isten megáldja azoknak a munkáját, akik tesznek valamit. Akik úgy gondolkodnak, hogy amijük van, azt használják is.
Két választásod van: Elveted a tehetséged, és el is veszted azt, vagy használod, kamatoztatod, és Isten meg is áldja.
