Unos-untalan
„A
hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.”
Példabeszédek 4,14
Ha van valami, amit minden ember
un, ha van valami, amit mindenki gyerekkorától már ezerszer is hallott, az ez. „Ne tedd ezt! Ne tedd azt! Ez így nem
helyes, másképp kellene! Hallgass rám! …” Mégis olykor a legnagyobb, a
legfontosabb igazságok a legelcsépeltebbek is egyben.
Miért kell Istennek állandóan
csak figyelmeztetni bennünket? Miért van tele a Biblia azzal, hogy ne legyünk
rosszak, hogy kerüljük a gonoszságot? Sokan gondolják, hogy ez már nagyon
unalmas, és nem akarják többet hallani. Tegyük fel, hogy Isten valóban az,
akinek mondja megát: Mindannyiunk csodálatos mennyei Apukája, aki nagyon, de
nagyon szeret bennünket. Annyira, hogy képes volt értünk adni az életét. Vajon
miért mondja akkor mindig ezeket nekünk? Miért van tele a nekünk írt levele
mindezzel? A válasz szerintem egyértelmű: mert szükségünk van rá!
Vagyis
mi emberek, mindannyian bűnösek vagyunk és hajlamosak vagyunk inkább a
helytelen dolgokat megtenni, mint a helyeset. Nézzünk néhány példát! Mit
választanál: Egy csokifagyis kelyhet a legfinomabb krémes öntettel, vagy egy
tál epret? Inkább megnéznéd a legújabb szuperprodukciót a moziba, vagy elmennél
meglátogatni néhány öreget az öregotthonba. Na ugye! Nem azt mondom, hogy
mindig a rosszat tesszük, hanem azt, hogy arra hajlunk inkább. Arra vágyunk,
arra csábulunk, amelyikről tudjuk, hogy rossz. Még a párkapcsolatok esetében is
izgalmasabbnak látjuk a rosszfiút,
vagy az úgynevezett belevaló csajt.
Ilyenkor mindig szükségünk van arra, hogy a józan
eszünkre hallgassunk. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez a józan ész legtöbb esetben komoly
összeköttetésben áll Isten akaratával. Mindazokkal a figyelmeztetésekkel,
melyekkel Isten szeretne fegyelmezni bennünket.
Te unod, vagy engeded?