Jézus békességében
„Békességet hagyok
néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ
adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”
(János evangéliuma 14.
fejezet 27. vers.)
Sokan vélik úgy, hogy a lelki
nyugalom és boldogság az éppen aktuálisan divatos dolgok birtoklásából áll,
vagy abból, ahogy mások dicsőítik érdemeiket, nagyságukat.
Épp ezért egész életüket ezek
megszerzésével töltik. Ám, amikor elérik ezeket a földi célokat, mégsem éreznek
megelégedettséget. Szívüket a békesség helyett, nyugtalanság és újabb és újabb
talmi dolgok elérésének vágya tölti be.
E.G.White így ír erről: „Sokak
szíve a gondok terhe alatt sajog, mert fel akarnak nőni a világi
követelményekhez. A világ szolgálatát választották, elfogadták kuszaságait,
magukévá tették szokásait. Így jellemük beszennyeződik, életük megkopik.
Érvényesülésük, világi vágyaik kielégítése érdekében megsebzi lelkiismeretüket,
a szemrehányás még nagyobb terhét veszik magukra... Az önszeretet csak békétlenséget hoz.” (Jézus élete 273.o.)
De miként is várhatnánk el, hogy
szívünkben igazi békesség lakozzon, mikor a látszólagos és viszonylagos földi
békéért, és nyugalomért fáradozva – ’Mert megérdemlem!’, ’Mert ez jár nekem!’
felkiáltással – Isten figyelmeztetéseire nem hallgatva, engedményeket téve
megalkuszunk a kísértővel?
Mai Igénk arra világít rá: „Az
ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom megtisztítására,
felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatolnak a
szívig.
Az egyetlen erő, amely az igazi
békét létrehozhatja, fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a
szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyeket, amelyek egyenetlenséget,
civódást okoznak.” (Jézus élete 249.o.)
Ezt a kegyelmet kínálja fel neked
Megváltód.
Fogadd el! Keresd először az Ő
országát és annak igazságát! (Máté 6:33)
Ne nyugtalankodj többé és ne
félj!
