Ítélet
Amikor olyan helyen vagyunk, ahol sok ember van együtt,
akaratunkon kívül is halljuk, hogy miről beszélgetnek – ha éppen nincs bedugva
a fülünk. Én úgy figyeltem meg, hogy elég általános a panaszkodás, az
elégedetlenkedés, meg az, hogy negatív véleményeket fogalmaznak meg másokról.
A meccseken gyakran „hülye a bíró”, a sportoló meg ügyetlen,
„béna”, nem veszi észre a helyzeteket, amiket a lelátóról az ügyes szurkolók és
a riporter kapásból kiszúrnak, és persze jól meg tudják mondani, hogy ezt
kellett volna tenni.
Mi gyakran elítélünk másokat, úgy, hogy fogalmunk sincs
arról, hogy miért mondta vagy tette azt, amit; sőt, olyan is megtörténik, hogy
még azt is meg tudjuk mondani, hogy mit gondolt, amikor azt tette. De nem
mindenki így viselkedik, és igazán üdítő élmény ilyen emberekkel beszélgetni.
„Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” - mondta Jézus. Milyen jó, hogy
Isten ebben sem úgy tesz, ahogyan gyakran mi! Mit gondoltok, igaza volna, ha
elítélne? Ha csak a tényeket nézzük, ez nem is kérdés. Ez volna a legegyszerűbb
(ahogy nekünk is a legegyszerűbb elítélni másokat, ahelyett, hogy megpróbálnánk
megérteni és mellé állni, hogy segítsük). De Isten nem a legegyszerűbb, hanem a
legnehezebb megoldást választotta: belebújt a bőrünkbe, és magára vette minden
gyengeségünket, hibánkat, bűnünket. Feláldozta magát, hogy felmenthessen az igaz
vádak alól, hogy újjá teremthessen és üdvözíthessen.
Amikor olyat tesznek, akár velünk szemben, amit elítélünk,
ami helytelen, támadó, igazságtalan, akkor jusson eszünkbe, hogy Jézus hogyan
viszonyult a vele szemben így viselkedő emberekhez - hozzánk is, - és próbáljuk
az ő példáját követni. Ilyenkor lemondunk az érdekeink, a "jogaink" érvényesítéséről, de ezzel az áldozattal, Krisztushoz hasonlóan embereket
segíthetünk az örök élet felé.
