Mint a sasok

Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Ézsaiás könyve 40:28-31

Hermann Gmeiner 5 éves volt, amikor édesanyját elveszítette. Nővére, Elsa nevelte fel őt és 7 testvérét. Ez a korai tapasztalat sarkallta Hermannt arra, hogy a második világháború után árván maradt gyermekeknek megoldást keressen, hogy ők is szerető, gondoskodó családban nőhessenek fel. Barátaival közösen 1949-ben létrehozták az SOS Gyermekfalvak koncepcióját, ahol egy-egy anya egy faluközösségben neveli a családjukat elvesztett gyerekeket. Herther Drouger és Maria Hoffer kulcsszerepet vállaltak az első gyermekfaluhoz szükséges telek megszerzésében és az építkezés anyagi hátterének megteremtésében, az első megbízott SOS édesanya Helen Diddle volt. 1949-ben kezdődtek meg Imsben a munkálatok, majd 1951-ben megnyitotta kapuit az első SOS Gyermekfalu, otthont biztosítva 40 árvának. A testvéreket nem szakították el egymástól, hanem egy közösség tagjaiként nevelkedhettek, kötődve az SOS édesanyához.

Ahogy az ötlet sikere nyilvánvalóvá vált, úgy nyíltak új SOS Gyermekfalvak szerte Európában, és a kontinensen túl is. Magyarországon az első 1986-ban kezdte meg működését Battonyán, ma az alapítvány 137 országban van jelen, és több mint 84.000 gyermek nevelkedik náluk. Hazánkban 400 gyereknek nyújtanak biztonságos, szerető otthont. A legtöbben bántalmazás, elhanyagolás, szegénység, a szülők szenvedélybetegsége vagy halála miatt kerülnek ide.

Itt felemelik azokat, akik magukra maradtak, akikről vagy lemondtak, vagy nincsenek biztonságban származási családjuk körében. Lehetőségeket adnak, hogy egy nap majd ők is szárnyra kaphassanak. Küldetésükben is ezt fogalmazzák meg: „Hiszünk abban, hogy ha értő szeretettel fordulunk a gyermekek felé, az megváltoztathatja a világot. Mindent megteszünk azért, hogy a nálunk élő gyerekek érzelmi és fizikai biztonságban nőjenek fel, egészséges kapcsolataik és kötődéseik legyenek, és megszerezzék mindazt a tudást, amivel később megerősödve, magabiztosan helyt tudnak állni a felnőttek világában. Hiszünk abban, hogy fordíthatunk a sorsukon.”

Ma van az SOS Gyermekfalvak világnapja, úgy gondolom, nem is lehetne jobb alapigénk ezen a fontos dátumon. Egy szakasz arról az Istenről, aki nem mond le rólunk, aki szeret, aki megérti és elfogadja minden érzésünket. Akinél megpihenhet és erőre kaphat a fáradt, kimerült, kiégett ember.

Világunkban történnek rossz dolgok az ártatlanokkal is, és erre igazán megnyugtató választ nem tudunk adni. A miértek Isten országáig nyitva maradnak, de higgyünk abban, Ő most is azon dolgozik, hogy ebben a fájdalmakkal teli világban, minden trauma és rossz emlék ellenére hatással lehessen ránk, és egy nap új erőre kapva szárnyalhassunk a levegőben, mint a sasok.