Soha többé egyedül
Érezted már magad úgy igazán egyedül, árván, elhagyottan? Vesztél már el gyermekként az utcán, egy üzletben, egy nagy tömegben, elszakadva a szüleidtől? Érezted már magad magányosan egy nyüzsgő nagyváros közepén, ahol korábban nem jártál még, és senkit nem ismersz? Voltál már ébren az éjszaka visszhangzó, sötét ürességében, amikor úgy tűnik, te vagy az egyetlen létező élőlény az egész világon? Érezted már magad igazán egyedül, miután elvesztettél valakit, aki számodra nagyon fontos volt?
Ha igen, akkor Jézus szavai hozzád is szólnak. "Nem hagylak téged árván." Hiszen az az Isten, akivel Jézus Krisztus azonosítja magát, ő az árvák édesapja, vigasztalója, védőügyvédje, meglátogatója, legjobb barátja. Ha van embercsoport, akihez Isten közelebb van, mint bárki máshoz, azok az egyedül lévők, a magányosak, az elhagyottak. Azok, akiknek éppen nincs kihez fordulniuk, akiknek éppen nincs kivel együtt ünnepelniük, gyászolniuk, vagy csak egyszerűen beszélgetniük. Akiknek nincs más társaságuk, csak ő. Az árvák istene az, aki megment minket a fojtogató magánytól, bármilyen élethelyzetben is legyünk.
Jézus megígérte, hogy ha most nem is lehet fizikailag mellettünk, elküldi azt, aki mindig, mindenhol velünk lehet. Azt a Valakit, akit Segítőnek, Tanácsadónak, Pártfogónak vagy Vigasztalónak hívnak. Ő az, aki nem csak velünk, de bennünk van, az éjszaka legsötétebb órájában is. És ő az, aki visszakísér minket a világosságra.
