Teljes biztonságban

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak.
Ézsaiás próféta könyve 41. fejezet 10-11. versei

Mikor éreztem magam teljes biztonságban? Leginkább gyermekkoromban, de akkor is kicsiként. Bárhová mentünk, tudtam, apura és anyura mindenben számíthatok. Természetes volt, hogy a táskába volt ennivaló, váltóruha, ha kellett. Mindig tudták, hová megyünk, ott mit fogunk csinálni. Nem kellett előre gondolkodnom semmiről sem.

Egyszer abban a kiváltságban volt részem, hogy három testvér közül én mehettem velük Lengyelországba. Édesapám barátjának volt kocsija és a felesége, meg jómagam, meg a szüleim voltak az utasok. Ez egyfajta turistaút volt, ahol a helyi nevezetességeket is megnéztük menet közben, de vásároltunk is. Akkor még meg volt szabva, mennyi pénzt vihettél ki az országból, mit vásárolhattál és mennyit és mindezt nagyon komolyan vették a határellenőrzésnél. Csak enyhén emlékszem az átkeléskori izgalomra. A biztonság érzés, hogy minden rendben lesz, vigyáznak rám, ott is megvolt. Az egyik estére nem volt szállásunk és a kocsiban aludtunk. Jó volt elhelyezkednem a szüleim között középen. Ma már tudom, nekik nem volt a legkényelmesebb, de én jól aludtam. Annál is inkább, mert mielőtt elaludtunk volna, ment a vidám beszélgetés. Egy erdő szélén, a hegy lábánál találtunk pihenésre alkalmas helyet. Anyukám azzal viccelődött, hogy majd este meglátogat minket a medve. Kicsit féltem, mert aznap a kastélyt látogattunk és abban volt egy kitömött példány, szép nagy és éles fogakkal. Lehet, a felnőtteknek is ez adta a humorhoz az alapot. Végül jókedvvel szenderedtünk el. Másnap reggel, amikor felkeltünk és kimentünk levegőzni az autóból, akkor vettünk észre egy táblát az erdő szélén: “Vigyázat! Medve veszély!” Ez volt ráírva. Nagyon hamar összeszedtük magunkat és már indultunk is. Néhány nap múlva, amikor hazaértem, elmeséltem anyai nagymamámnak a történteket. Annyit mondott: “Akkor este valaki nagyon vigyázott rátok.” Csak később értettem meg, már istenkereső emberként, hogy kire is gondolt a mamám. Akkoriban ő volt az egyetlen vallásos, templomba járó a családban.

Mai bátorító szövegünkben a próféta a legnagyobb szövetségesünkről beszél, aki miatt mindenkor teljes biztonságban érezhetjük magunkat. Istenről, aki mindenkor megvéd, aki segít a bajban és elkergeti az ellenségeinket. Benne mindenkor bízhatunk, mert úgy szeret minket, mint a szüleink. Vagy talán még attól is jobban.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Ez nem az a nap!

Fogadd jól a kritikát!