Kezeket fel!
És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izrael volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálek volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig.
Mózes II. könyve 17. fejezet 11-12. verse
Az erő igenis számít. Nem mindegy milyen kondiban vagy, milyen a fizikumod. Ma már abból is megmondják, hogy milyen hosszú és egészséges életre számíthatsz, ha megmérik milyen erősen és milyen hosszan képes szorítani a markod. Épp ezért egyre többen, nekifogtak az edzéstervek kivitelezésének. Hetente 4-5 alkalom a megfelelő gyakorlatokból elegendő ahhoz, hogy karban tartsuk magunkat. De mi a helyzet a lelki erőddel?
Egy jó sportoló pontosan tudja, hogy nem csak a fizikai erő számít, célja eléréséhez mentálisan is erősnek kell lennie. Ma az élsportban, pl. úszásban századmásodperceken múlik minden. Milák Kristóf 49,48 másodperccel lett Európa-bajnok 100 m pillangó úszásban, míg a második helyezett 49,7 mp-et, a harmadik pedig 49,93 mp-et úszott. A fiúk mindannyian erősek, képzettek voltak és minden csak egy pillanaton múlt és azon, hogy pontosan akkor melyikük képes a legjobbat kihozni magából.
A fent említett csatában Izrael győzelmének kulcsa egyedül a lelki erő volt, azon belül pedig az Istennel való szoros kapcsolaton. Egyáltalán nem voltak készek a harcra! Rabszolgák voltak korábban, nem katonák és alig voltak megfelelő fegyvereik. Bár Mózes tanulhatott Egyiptomban harcászati stratégiákat, de az egyedül nem lett volna elég. Az ige szerint nem is ebben jeleskedett. Mózes imádkozott, kezeit az Úr felé emelve. És amíg azt tette, a harc győzelemre állt, de amint leengedte a kezeit, vesztésre. Így hát társai is a segítségére siettek, hogy kitartson az imában, és győztek.
Mindennapi győzelmeink is azon múlnak, milyen erősek vagyunk lelkileg és mennyire támogatjuk egymást. Ezért: Kezeket fel!
