Ami a javunkra válik
Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg.
Első olvasásra ez az igehely, talán túl erősnek tűnik, talán a mértékletességet helyezi előtérbe. Mintha Salamon csak arra figyelmeztetne, hogy ne költekezzünk túl sokat a szórakozásra és az élvezetekre, mert akkor nagyon "megjárjuk". Valójában azonban sokkal mélyebb üzenete van ennek a néhány szónak.
A Példabeszédek könyve gyakran a szív állapotát vizsgálja. Nem azt kérdezi, hogy vannak-e örömeink, hanem azt, hogy miben keressük az örömöt. Mi az, amihez újra és újra visszatérünk, ha megfáradunk, ha csalódunk, vagy ha ürességet érzünk?
A társadalom, a média azt sugallja, hogy a boldogság megvásárolható: egy új élmény, egy drágább tárgy, egy különleges vacsora, egy újabb utazás majd betölti a szívünket. Az élvezetek azonban olyanok, mint a sós víz: minél többet fogyaszt belőlük az ember, annál szomjasabb lesz.
Jézus egészen más utat mutat. Ő azt mondja: „Én vagyok az élet kenyere; aki énhozzám jön, nem éhezik meg...” (Jn 6:35)
Amikor Krisztus tölti be a szívünket, akkor az öröm már nem külső körülményektől függ. Élvezhetjük Isten ajándékait – egy finom ételt, egy családi együttlétet, a természet szépségét –, de ezek már nem pótlékok lesznek, hanem hálára indító ajándékok.
Kersztényként különösen fontos emlékeznünk arra, hogy életünk nem a pillanatnyi élvezetek köré épül. Mi egy olyan ország polgárai vagyunk, amely még előttünk áll. Ez a reménység megtanít bölcsen bánni időnkkel, pénzünkkel és vágyainkkal. Nem azért mondunk nemet bizonyos dolgokra, mert Isten meg akar fosztani bennünket az örömtől, hanem mert sokkal mélyebb, maradandóbb örömöt készített számunkra.
Áldott napot!
