Ne csüggedj, tedd le terheidet!
"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát."
Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 1. verse
Az élet tele van nehézségekkel, amiktől szeretnénk megszabadulni és egy jobb, szebb, nyugodtabb, "uram bocsá" könnyebb életet élni. Szerintem mindez igaz a keresztény hívő emberekre is. De mi az a teher, ami leginkább ránk nehezedik? Mi az, ami valóban meg tudja nehezíteni egy hívő ember életét. Nem más, mint az a harc, amit önmagunkkal - és az ellenséggel - vívunk üdvösségünkért.
Mindannyian, akik találkoztunk már Isten kegyelmével és elfogadtuk azt, megtapasztaljuk, milyen lelkiismeretfurdalást okoznak az életünkben újra és újra visszatérő hibák és bűnök. Mennyire destruktív tud lenni számunkra az, amikor úgy érezzük, hogy már-már megszabadultunk egy rossz szokástól, már régóta nem követtük el ugyanazt a hibát és hirtelen, amikor újra rossz passzban vagyunk, újra beüt a mennykő. Hirtelen elbizonytalanodunk, egyszerre azt gondoljuk, hogy hiába minden imádság, amit elmondtunk, minden jó tett, amit megcselekedtünk, minden bizonyság, amivel tanúi lettünk mások előtt Isten jóságának, ha mi képesek vagyunk mindig lerombolni azt, amit Isten eddig felépített általunk. Ekkor elkezd gyötörni az önvád, a lelkiismeret, jön a depresszió, a magunkba zuhanás, a feladás kísértése.
Sokáig volt egy dal, ami rendszeresen megszólalt bennem ilyenkor. Mindig egy kicsit megvigasztalt, egy kicsit elkeserített. A Csík zenekar nótája volt ez, az "Én vagyok az, aki nem jó" kezdetű. Tudom, nem vallásos ének és azt is tudom, sokan mulatnak is rá alkoholtól túlfűtött éjszakákon. Mégis megérinti az ember lelkét. Ha hallgatjuk, érezzük azt, hogy igaz, és ezért hatással van ránk. Tudjuk, nem vagyunk jó emberek, tudjuk, hogy a hibáink mindig utolérnek bennünket. A nóta azonban hirtelen vált és azt mondja nem kell búsulni, a rossz érzéseknek utat kell adni, hogy elhagyhassanak minket és aztán jöhet a vígasság. Azonban amíg ez a dal nem magyarázza meg a váltás okát, csak azzal, hogy nem érdemes depressziósnak maradnunk, addig ez a mai reggeli gondolat messzemenően megteszi azt.
Bennünket, mindent elrontó embereket körülvesz a bizonyságok hatalmas fellege, amely bizonyítja, hogy Isten segítségével még ez a változás is elérhető! Lehet a rossz emberből jó! Igenis megváltozhat minden ember az ő kegyelméből. A Szentírás erről szól. Egy egyszerű pásztorból, mint Dávid, lehet Isten szíve szerint való király és az óriások legyőzése után képessé teszi őt az Úr önmaga legyőzésére is. A minden iskolát kijáró, önmagáról azt képzelő vezető, Mózes, aki azt hiszi hogy kész a feladatra, miután egy hiba következtében gyilkossá válik, mégis az egyik legjobb vezetőjévé válik népének, Isten segítségével. A csodákat véghezvivő, de mégis mély depresszióba süllyedő Illés az Istennel való újabb találkozás után ismét hasznossá válik és prófétaként tüzes szekéren utazik a mennybe. És még beszélhetnék a Krisztust megtagadó Péterről, akinek prédikációja nyomán háromezer ember tér meg, vagy a gyilkos indulatoktól túlfűtött Saulról, aki a Krisztussal való találkozás után Pálként, talán a legszelídebb apostolként újjászületve, társaival a világ szinte minden részébe elviszik az evangéliumot.
Szóval, fel a fejjel! Ezt üzeni ma nekünk ez az ige. Ne csüggedj el, ne a hibáidra nézz, hanem tekints előre! Maradj kitartó és állhatatos és ne vedd le a szemed a célról, mert végül Isten kegyelméből te is győzni fogsz!
