Az élet végső iránya

Szerző: -
Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten minden tettet ítéletre visz, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.

A Prédikátor könyve sok mindent végiggondol, amit mi is gyakran forgatunk magunkban. Mi értelme van a munkának, a sikernek, az örömnek, a tudásnak, a sok küzdelemnek, ha közben minden múlandó? Néha az ember úgy érzi, mintha az élet tele lenne igyekezettel, fáradtsággal, félbemaradt vágyakkal és kérdésekkel, amelyekre nincs egyszerű válasz.

A végén mégsem az a tanulság, hogy minden mindegy. Éppen ellenkezőleg. A Prédikátor azt mondja, hogy az élet akkor kerül a helyére, ha Istenhez igazodik. Nem félelemből való rettegésről van itt szó, hanem arról a mély belső józanságról, amely tudja, hogy nem én vagyok a világ közepe, nem az érzéseim az utolsó igazságok, és nem a pillanatnyi vágyaimnak kell vezetniük.

Istent félni azt jelenti, hogy számolok vele. A döntéseimben, a kapcsolataimban, a szavaimban, a titkos gondolataimban is. Ez nagyon erős üzenet a lélek számára is. Az ember akkor kezd rendeződni belül, amikor nemcsak sodródik, magyarázkodik vagy túlél, hanem megáll, és megkérdezi, mi az, ami valóban jó irányba viszi az életét.

Az ige azt is kimondja, hogy Isten látja a rejtett dolgokat is. Ez nemcsak félelmetes, hanem vigasztaló is. Látja azt is, amit más nem vesz észre. A csendes küzdelmeidet, a kimondatlan bocsánatkérést, az erőfeszítést, amikor nem vágtál vissza, a döntést, amikor a könnyebb út helyett a tisztábbat választottad.

Ez a reggel arra hív, hogy ne a káosz, a megfelelés vagy a pillanatnyi hangulat adja meg a napod irányát, hanem Isten jelenléte. Nem kell mindent értened. Elég ma újra Hozzá közeledni.

Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, segíts, hogy ne sodródva éljek.
Taníts úgy félni téged, hogy közben békességre találjak Benned.
Mutasd meg, mely döntéseim visznek közelebb Hozzád.
Őrizd a szívemet a rejtett önáltatástól, és vezess az igaz élet útján.
Ámen.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Szerző: -
Kép
Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. Krónikák első könyve 4:10 Bárcsak nagyon megáldanál engem és sokkal többet adnál nekem, mint amit kérni merek tőled!  Bárcsak nagyon megáldanál engem anyagi javakkal úgy, hogy soha ne kelljen aggódnom a pénz miatt, és olyan életkörülmények között élhessek, amilyet csak elképzelek magamnak! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan egészséggel, hogy soha ne kelljen orvoshoz járnom, gyógyszert szednem, de még csak szemüveget sem hordanom! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan hosszú élettel, hogy még ükunokáimat is lássam felnőni! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan békével és biztonsággal, hogy minden napomat a lehető legnagyobb nyugalomban élvezhessem! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan sok családtaggal és baráttal, hogy soha többé ne kelljen egyedül éreznem magam! Bár...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk