Veszítsd el a régit, hogy megtaláld az újat!

Szerző: -
Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.
Máté 10:39

Mindannyian szeretünk élni, és szeretjük jól érezni magunkat a bőrünkben, nem? Szeretjük, ha megtaláljuk a helyünket az életben, ha a kitűzött céljainkat elérjük - és ezek gyakran nem önző célok, - vágyunk rá, dolgozunk, és küzdünk azért, hogy tartalmas életünk legyen.

Van ezekkel valami probléma? Hát az attól függ... Vannak, akik ezekben látják az élet értelmét, és úgy bele vesznek az egészség (szépség, fiatalság fogalma gyakran kapcsolódik hozzá), a jólét, saját célok, élmények hajszolásába, hogy teljesen maguk körül forgó, önző emberekké lesznek, és csak azokkal tudnak jól kijönni, akik támogatják vagy kiszolgálják, de minimum nem akadályozzák őket.

Persze sokan nem esnek ennyire túlzásba, de érezzük, hogy az önzés mindannyiunkban itt van, és csak az alkalmat várja, hogy megmutassa magát, hogy érvényesüljön. Nem így van? Az már egy fontos lépés, ha ezt felismertük. De mit tehetünk, hogy ne tudjon legyőzni?

Csak egyvalami őrizhet meg attól, hogy időről időre úgy viselkedjünk, hogy utána kényelmetlenül érezzük magunkat. És Jézus erre hívja fel a figyelmünket a fenti, rejtélyesen hangzó mondatában. Ha elolvassuk az előző verseket is, akkor úgy tűnik, hogy az, amit mond, más szavakkal ezt jelenti: akkor kerül minden a valódi helyére az életünkben, ha ő lesz az első helyen. Akkor újul meg az életünk, ha elhagyjuk a régit. Persze ez azt is jelenti, hogy a céljaink - legalábbis részben - változni fognak, valószínűleg rájövünk, hogy a helyünk is máshol van, mint ahol eddig gondoltuk, és részben megváltoznak a vágyaink is. De ezekben érezzük (majd) jól magunkat, és ezt az életet érezzük igazán tartalmasnak és értelmesnek.

Te már elveszítetted a régit, hogy megtaláld az újat?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Szerző: -
Kép
Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. Krónikák első könyve 4:10 Bárcsak nagyon megáldanál engem és sokkal többet adnál nekem, mint amit kérni merek tőled!  Bárcsak nagyon megáldanál engem anyagi javakkal úgy, hogy soha ne kelljen aggódnom a pénz miatt, és olyan életkörülmények között élhessek, amilyet csak elképzelek magamnak! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan egészséggel, hogy soha ne kelljen orvoshoz járnom, gyógyszert szednem, de még csak szemüveget sem hordanom! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan hosszú élettel, hogy még ükunokáimat is lássam felnőni! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan békével és biztonsággal, hogy minden napomat a lehető legnagyobb nyugalomban élvezhessem! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan sok családtaggal és baráttal, hogy soha többé ne kelljen egyedül éreznem magam! Bár...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk