Feltámadt
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a
magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés
támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a
követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér,
mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra
váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert
tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint
megmondta.
Soha nem volt még olyan keserű a nyugalom napja, mint akkor,
a páska ünnepén. Kártyavárként omlott össze minden reményük, azt sem tudták
már, miben hihetnének. Minden sötét volt, gyásszal, fájdalommal és félelemmel teli.
Hogyan lehet ebből a hatalmas tragédiából tovább lépni? Hogyan lehet új életet
építeni a romok helyébe?
Már hajnalban úton voltak. Valamit tenni kell, különben
beleőrülnek a fájdalomba. Ez kézzelfogható, ez konkrét. Ezt ki lehet pipálni,
van eleje és van vége. Egy dolog, amit ma elvégezhetnek érte és magukért.
Megkenik a holttestét, aztán a természet teheti, amit tennie kell.
Gyászukból nagy földrengés rázta fel őket, és valami
felfoghatatlannak lehettek tanúi. Angyal szállt le a mennyből, az irdatlan
követ egy mozdulattal elhengerítette. Puszta látványától a rettenthetetlen
római katonák szinte holttá váltak. De hozzájuk így szólt: „Ti ne féljetek!” Krisztus
feltámadt!
Húsvét vasárnapján, a feltámadás ünnepén halld meg az angyal
szavát, Kedves Olvasó! Ne félj! Ha ebben a forrongó világban te mégis a
Názáreti Jézust keresed, nincs okod a félelemre! A kereszt nem szégyen és
kudarc, hanem a világtörténelem legnagyobb győzelme, egy üres sír erre a
bizonyíték. Nincs itt, mert feltámadt, és vár ott, ahol a közös történetetek
kezdődött.
Vár arra, hogy találkozhasson újra veled, hogy szeretete
szabaddá tehessen, és célt, értelmet adhasson az őrült hétköznapokban. Ne félj!
Remélj! Mert Krisztus él!
