Újévi jókívánságok
Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.
Az újév első napja mindig egyszerre hordoz magában reményt és kérdéseket. Mögöttünk van egy év örömeivel és terheivel, előttünk pedig egy ismeretlen, új időszak. Ki tudja, mit hoz a következő 365 nap? Lesz-e újabb öröm? Lesz-e miért reménykedni és lesz-e ok a szomorúságra? Ilyenkor az ember a sok tervezgetés mellett talán aggódik is egy kicsit, ám Isten igéje már az év elején emlékeztet: Ő nem a múltban ragadt, hanem ma is cselekvő, végtelenül szerető Isten. Cselekszik valami újat. Élőt. Reményt adót.
Január elseje nem csak az új év kezdete, de a béke világnapja is. Egy olyan állapot ez, amit ritkán tapasztalunk, akkor is csak rövid ideig. A béke azonban nem csupán politikai fogalom vagy távoli vágy, hanem Isten ajándéka, amely a szívben kezdődik. Ott, ahol engedjük, hogy Ő vezessen a „pusztán” át, és rábízzuk magunkat arra, aki utat készít ott is, ahol mi még csak szárazságot látunk.
Az új év küszöbén ez lehet a legszebb jókívánságunk egymásnak: hogy észrevegyük, amit Isten már elkezdett. Békessége formálja gondolatainkat, döntéseinket, kapcsolatainkat. És hogy merjünk hinni abban, hogy a legszárazabb időszakokban is képes folyókat fakasztani.
Áldott, békességgel teljes új évet kívánok – olyat, amelyben felismerjük és követjük Isten újat teremtő munkáját!
