Komolyan vett ígéretek

Szerző: -
Csapdába esik az, aki könnyelműen tesz fogadalmat, mert azután már hiába bánkódik.
Példabeszédek 20:25

Újévhez közeledve, vagy az év elején sokan tesznek fogadalmat. Ezek általában arról szólnak, hogy bizonyos szokásokat megváltoztatnak (pl. türelmesebbek lesznek, munka után egyenesen haza mennek, többet tanulnak), valamit abbahagynak (pl. alkoholfogyasztás, cigizés), vagy elkezdenek valamit (pl. edzeni, nyelvet tanulni).

Ígéreteink, fogadalmaink egy részét mások kedvéért tesszük. Minél komolyabban veszünk valakit, annál komolyabban vesszük a neki tett ígéreteinket is. (Ez egyébként igaz magunkra is.) Ha valakinek megígérünk valamit, és azt a személyt komolyan vesszük, akkor igaz az, amit a fenti példabeszédben olvasunk: a könnyelmű ígéretekkel bajba kerülhetünk. Ezért jó, ha jól meggondoljuk, mielőtt megfogadunk valamit, hogy tiszta lehessen a lelkiismeretünk.

A régi, bevett szokások alapján a jogszabályok számos esetben a szóban kötött megállapodást is érvényes szerződésnek minősítik, sőt, a ráutaló magatartást is. Ez azonban feltételezi a becsületességet, hogy az ígéretet tevő felek, ha rá is jöttek, hogy nem annyira előnyös számukra a megállapodás, mint gondolták, akkor sem változtatják meg a szavukat. Ennek garanciái voltak a tanúk, mert régen is voltak nem teljesen tisztességes emberek. Ma (tanúk híján, vagy a biztonság kedvéért, ki tudja?), általában sok pontból álló szerződések helyettesítik az adott szót, biztosítva, hogy az ígéretek megvalósulnak.

Minél komolyabban veszünk valakit, annál komolyabban vesszük a neki tett ígéreteinket is - állapítottuk meg az előbb. Ez igaz Istenre is, ezért a neki tett ígéreteink sorsa megmutatja, hogy őt mennyire vesszük komolyan. Jó ezt is tisztázni így az év elején, ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, és ő hozzá.

Lehet, hogy ezzel kapcsolatos lehetne az első megfontolt újévi fogadalmunk?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk