Szabadság és felelősség
Különös dolog ez a szabadság. Egyesek félreértve, vagy csak nagyon leegyszerűsítve ezt az eszményt, úgy gondolják, hogy ha szabadság van, akkor mindenki azt csinál, amit akar. Legtöbben azonban látjuk a szabadsággal járó felelősséget is. Ha szabadok vagyunk, akkor nem csak azt kell eldöntenünk, hogy egy adott helyzetben mit akarunk csinálni, hanem gyakran azt is, hogy mi a helyes út, és bizony számolnunk kell a következményekkel is.
És talán ezért van az, hogy ha körülnézünk a világban, olyan kevesen választják a szabadságot. Sokkal egyszerűbb az élet, ha van felettünk valaki, aki megmondja, mikor mit kell tenni, miről hogyan kell gondolkodni, sőt, akár azt is, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban hogyan kell érezni. És nem csak egyszerűbbnek, de biztonságosabbnak is tűnik.
Isten azonban szabadságra teremtette az embert. Mindannyiunkba beleültette a lehetőségét annak, hogy véleményt formáljunk, szabadon alakítsuk, vagy akár megváltoztassuk a meggyőződésünket, és ezek által változást hozzunk saját magunk és mások életébe is.
177 évvel ezelőtt, a március 15-i forradalom kezdeményezői és résztvevői elhatározták, hogy élni szeretnének Isten-adta jogukkal. Tisztában voltak a szabadsággal járó felelősséggel is, hiszen nem csak függetlenedni akartak, hanem céljuk egy igazságosabb, méltányosabb társadalom megteremtése is volt.
A mai napon, amikor róluk emlékezünk, gondoljunk Isten Pál apostolon keresztül átadott üzenetére is, amely egyrészt elismeri, hogy a szabadság kockázattal és felelősségvállalással jár, másrészt viszont felkínálja nekünk, hogy éljünk ezzel az ajándékkal, és pozitív hajtóerőként legyünk jelen az élet minden területén, ahová befolyásunk elér!
