A szövetséges
Ászá király, Júda uralkodója szövetségest keresett magának. Izráel, Isten kettészakadt népének északi fele hadat üzent nekik, így a déli országrésznek segítségre volt szüksége. Az első, és talán legkézenfekvőbb választás Arám uralkodója volt, akivel együtt, ha sikerül őt megnyerni, közre tudják fogni, bekeríteni Izráel országát.
Rövid távon működött is a dolog, az északi országrész uralkodója és hadserege visszavonult. Isten azonban üzenetet küldött Ászá királyhoz. Az Úrnak ugyanis rosszul esett, hogy a király teljesen megfeledkezett róla, és helyette Arámhoz fordult segítségért. "Hiszen–mondta Isten–én végig téged kerestelek, mint szövetségest, neked csak el kellett volna fogadnod az ajánlatomat."
Ezek után Isten közli Ászával döntésének következményeit is. A király, szövetségének felajánlásával csak még több hatalmat adott Arám királyának kezébe, amit a rivális király későb–ha neki úgy kedvező–még Júda ellen is használhat. Így Júdának sokkal több háborúban és ellenségeskedésben lesz része, mint Isten szövetségével lehetett volna. Hiszen Isten támogatásával kétség sem fért volna hozzá, hogy népe elég erős ahhoz, hogy önállóan is helyt álljon, ha konfliktusra kerülne a sor.
Bár nekünk személyesen általában nem kell háborúzni mennünk a szó szoros értelmében, Ászához hasonlóan gyakran megeshet, hogy segítségre van szükségünk. Ne feledjük ilyenkor, hogy a legkézenfekvőbb megoldás az, ha elfogadjuk Isten szövetségét, aki már akkor felajánlotta azt nekünk, mielőtt még csak kerestük volna.
Nyissuk hát meg szívünket mfelé, és bármilyen nehéz helyzettel is találkozunk ma, első dolgunk legyen az, hogy elfogadjuk az ő erejét, az ő segítségét!
