Hagyd rá!
Az életben az egyik legnehezebb dolog kiadni a kezünkből az irányítást.
Hol azért, mert bizonyítani akarunk – meg akarjuk mutatni, hogy elbírunk a feladattal, vagy mert úgy gondoljuk, rangon aluli volna másnak passzolni a feladatot. Máskor azért, mert úgy gondoljuk, hogy nálunk jobban senki nem tudja megcsinálni, ezért “ki ha én nem” alapon ragaszkodunk a kormányhoz. Aztán az is lehet, hogy egyszerűen nincs olyan, aki átvenné tőlünk. Hiába keresünk, senki nem tudja vagy hajlandó átvenni tőlünk a stafétát.
Persze ez nem gond akkor, ha tényleg, minden kétséget kizáróan mi vagyunk a legalkalmasabbak az adott helyzetben. De mi van akkor, amikor ez egyáltalán nem igaz? Amikor az életünk problémáiról, nehézségeiről van szó? Azokról, amiket már évek, évtizedek óta próbálunk rendbe rakni, de nem sikerül? Egy olyan akadályról, ami egyedül megugorhatatlannak tűnik?
Legyünk őszinték magunkkal: már próbáltuk. Nekifutottunk és belevertük a fejünket a falba. Talán kétszer, háromszor is megpróbáltuk és csak rosszabb lett a helyzet. Egy angol mondás szerint a bolondság az, amikor újra meg újra ugyanazt csináljuk és mindig más eredményt várunk tőle. Miből gondolod, hogy ötödik nekifutásra sikerülni fog?
Persze tudom, az egyik legnehezebb dolog kiadni a kezünkből az irányítást. De néha pontosan erre van szükség: kiadni annak, aki a legjobban ért a megoldásához, hátradőlni és gyönyörködni. Persze nem akárkiben!
“Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik…”
