Titokzatos Isten
Ámósz próféta könyve 4. fejezet 13. vers
Különleges dolognak tartom azt, hogy azok, akik hisznek a teremtő Isten létezésében és azok a tudósok is, akik nem hisznek benne, hanem helyette az evolúció elméletét tartják elképzelhetőnek, sőt relevánsnak, egyazon bizonyítékok alapján állítják azt, ami teljesen ellentmond egymásnak.
Néztem azokat a dokumentumfilmeket, amik erről szólnak és feltűnt nekem, hogy az evolúció hívei mennyire csodálják, sőt egyenesen dicsőítik Isten helyett az anyatermészetet. Szerintem a két tábor között szinte kibékíthetetlen az ellentét. Az egyik oldal ezt akarja látni, a másik oldal pedig amazt. Mintha Ámósz próféta idejét élnénk és számos bizonyság ellenére sem akarna Izrael Istenhez térni.
Természetesen lelkipásztorként jómagam teremtés párti vagyok. Ugyanakkor mégsem szeretném most bizonyítékok garmadát felsorakoztatni a hitem mellett, hogy ezzel cáfoljam ama tudományos elképzeléseket, amik ellent mondanak hitemnek. Nem. Inkább egy másik síkra szeretném terelni az erről szóló párbeszédet, mégpedig személyes, tapasztalati oldalra.
Áósz egyszerűen elfogadja Istent teremtőjének és ennek oka nem a múltból fakadó egyértelmű bizonyítékok sora, hanem a tapasztalás. Mégpedig Isten kinyilatkoztatásának a személyes megtapasztalása. Hogyan is beszél erről? - "...aki tudtára adja szándékát az embernek..." Számára Isten az, aki kommunikál az emberrel, aki előre megjelenti lépéseit, szándékait az emberrel kapcsolatban. Ezek azok, amiket Ámósz lát valóra válni Izrael életében, történelmében és ez az, ami a hit útján vezeti őt.
Kefdves Barátaim! Az én javaslatom is ez mindannyiunknak. Ne egymásnak ellentmondó, tudományos bizonyítékok alapján akarjunk meggyőződni Isten létezéséről, hanem merjük kutatni az Ő szándékát a világunkkal és benne személyes életünkkel! És használjuk fel ehhez a Biblia kinyilatkoztatásait, próféciáinak valóra válását és a személyes imádságot! Meglátja majd mindenki, hogy így Isten elérhető, és szívesen ad választ a kérdéseinkre.
