Elég vagy
Lukács evangéliuma 9:62 (Egyszerű fordítás)
Néhány éve varrtam a férjemnek egy melegítő szettet,
nadrágot kapucnis pulóverrel. Megvettem a méretes anyagot, hozzá a megfelelő
színű cérnát, és nekiláttam kiszabni elsőként a nadrágot, utána a felsőrészt.
Ahogy haladtam előre a szabdalással, úgy kezdett egyre erősödni bennem az
érzés, hogy ez nem lesz elég. Kellene még ebből az anyagból. Igyekeztem úgy
sakkozni a szabásminta darabokkal, hogy a lehető legkevesebb textília menjen
kárba, de így is a pulcsi egyik ujját lényegesen több részből szabtam ki és
varrtam össze, mint ahogy eredetileg kellett volna. Tudtam, hogyha félreteszem
addig, amíg megveszem hozzá az utánpótlás anyagot, valószínűleg sosem lesz
belőle pulóver.
Érezted már úgy, hogy nem vagy elég jó? Hogy kevés vagy te
ahhoz, amit elvárnak tőled, vagy amit te gondolsz, hogy a többiek elvárnak
tőled? Vagy amit te vársz el saját magadtól?
Mondtad már magadban azt, hogy „Majd akkor, ha…”. Ha
meggyógyultam. Ha már tökéletes vagyok. Ha már legyőztem ezt vagy azt a
hiányosságomat. Ha már elég jó vagyok.
Istennel kapcsolatban nem kell ezekre várnod. Neki elég
vagy. Így, ahogy vagy. Összetörten, sebhelyesen, csomaggal a hátadon és
kérdőjelek tömkelegével a fejedben. Ő vár téged úgy, ahogy vagy. Előtte
felvállalhatsz mindent, Ő nem fog eltaszítani magától, hanem még szorosabban
átölel. Szeretete gyógyít, életet, békét, reményt ad. És formál. Kihozza
belőled a mélyen szunnyadó csodát. Vele az lehetsz, akinek Ő megteremtett, aki
igazán vagy.
Ne hallgass arra a hangra, ami azt suttogja a füledben, nem
vagy elég. Hallgass Krisztusra, aki az életével fizetett érted, és azt mondja
ma neked: Ott a helyed az országomban!
