Mint egy jó apa
Amikor az első gyermekünket vártuk és megtudtuk hogy kisfiú lesz, mindenki azzal viccelődött, hogy ha olyan lesz mint amilyen az apukája volt gyerekként, akkor állandóan járkálhatunk majd a sürgősségire. Megszületett a kisfiúnk és az első évében már szinte névre szóló szobája volt a kórházban annyiszor járkáltunk be mert mindig történt vele valami, pont mint régen az apukájával. Történtek balesetek, voltak első szülős túlreagálások is de akadtak olyan balesetek jó számmal azóta is amik szófogadással megelőzhetőek lettek volna.
Mégis mind a mai napig, hiába szól előre a férjem a kisfiunknak, hogy ennek-annak sírás lesz a vége, bizony sokszor valóban sírással végződnek ezek a helyzetek. Ilyenkor jönne apa részéről az "én megmondtam" kezdetű hegyi beszéd, de nem megy, képtelen rá, hisz a gyerek sír és csak ölelésre vágyik, egy jó apa pedig ilyenkor ölbe veszi a gyermekét nem törődve azzal, hogy ha hallgat rá mindez megelőzhető lett volna. Ölbe veszi mert szereti és mert tudja , hogy mit érez, hisz ő is átélte már ezt.
Pontosan így tesz Isten is, szól egyszer, kétszer de nem hallgatunk rá és sírás lesz a vége. De ahelyett, hogy diadalmasan lenéz ránk és közli velünk, hogy Ő megmondta, csak közelhúz magához és érezteti, hogy mennyire szeret. Azért mert tudja milyen érzés. Átélte a fájdalmadat , érezte a szenvedésed és pontosan tudja, hogy mint egy gyermeknek neked is még tanulnod kell és ez sokszor csak a saját hibáidon keresztül sikerül.
Irgalmas és türelmes mint egy apa, ess el akárhányszor. Az Ő ölelésében pedig vígaszra és új erőre lelsz.
(Ömböli-Szenes Eszter)
