Hiánycikk

De maga a mi Istenünk és Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.

Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 3:11-12

Nem olyan régen két teljes napra nélkülöznünk kellett otthon az áramot. Dolgozni nem tudtam, mert a mobilinternet se működött igazán, és közben a gépem is lemerült. Eszembe jutott, hogy főzök egy jó brokkoli krémlevest, hiszen gáztűzhelyünk van, nincs akadály. Igen ám, de hogyan turmixolom össze? Akármelyik helyiségbe léptem be, reflexből nyúltam a villanykapcsolóhoz. Eredmény nélkül.

Nagyon hiányzott az áram. Leginkább a hűtőnknek és a bojlerünknek… Voltak dolgok, amikről vállrándítással lemondtunk, voltak, amiken nevettünk, vagy így-úgy találtunk rá alternatívát, de volt, ami kimondottan nehézséget okozott.

Ahogy a fenti igét elolvastam, azon kezdtem gondolkodni, mennyire érezzük a szeretet hiányát? Mennyire próbálunk alkalmazkodni ehhez, túlélni, és mit teszünk ellene? Pál azt kívánja a thesszalonikaiaknak, hogy Isten gazdagítsa őket szeretetben úgy egymás, mint mindenki iránt.

A hírportálokon rengeteg borzalommal találkozhatsz. Ha kilépsz az utcára, szembejön a gyűlölet az óriásplakátokról, de meglátod azt, ami ezt ellensúlyozza? Az árral szemben úszó embereket? A szomszéd nénit, aki mindig rád mosolyog, pedig tudod te is jól, mennyire megtépázta az élet. Az eladót, aki türelmesen segít neked az önkiszolgáló pénztárnál, pedig közeleg a záróra. A buszsofőrt, aki megvárja a megálló felé loholó srácot, a kifőzdést, aki direkt nem számolja az elfogyasztott szörpöket. A munkatársat, aki beugrik helyetted, mert egy váratlan életesemény közbeszólt.

Ahogy nekiindulsz ennek a napnak, Kedves Olvasó, gondolkozz azon, hogyan tudnád Isten szeretetét képviselni ma ott, ahova visz az élet! Javuljanak csak azok az arányok!