Jól vigyázz!
Ismered ezt az éneket, Kedves Olvasó? „Jól vigyázz kicsi
kéz, mit teszel? Jól vigyázz kicsi kéz, mit teszel? Mert a te jó Atyád a
mennyből néz le rád! Jól vigyázz kicsi kéz, mit teszel?”
Valahányszor meghallom, a szemöldököm felszalad, a gyomrom
pedig összerándul. Mert most őszintén, mire is tanítjuk benne a gyerekeket?
Hogy félni kell Istentől? Hogy azért ne tegyek dolgokat, mert a „nagytestvér”
mindent lát? És arra, hogy meg lesz mindennek a böjtje? Nem egy egészséges
istenkép, amit ez a dal közvetít.
Mintha a fenti ige is hasonlóról beszélne, nem gondolod? Ő
átlát mindenen, és egyszer majd számot kell adnod. Mindenről.
De lépjünk csak egy lépést hátrébb, és nézzük meg a nagyobb
képet, ne csak ezt a két verset! A szakasz így folytatódik: „Mivel tehát nagy
főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk
hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni
erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett
mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához,
hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van
szükségünk.” (14-16)
Krisztus a testté lett ige, Ő az, aki átlát mindenen, neki
kell majd számot adnunk. Annak a Krisztusnak, aki tudja, milyen ebben a bukott
világban élni, aki ismeri az emberi lét minden fájdalmát, terhét, kihívását.
Annak a Krisztusnak, aki annyira szeretet minket, hogy kész volt odaadni értünk
önmagát.
Igen, felelősek vagyunk azért, amit teszünk, életet kaptunk,
lehetőséget, amivel egyszer majd el kell számolnunk, de mindezt a kegyelmes és
szerető Isten előtt, akihez bármikor fordulhatunk. Mert Ő tudja, milyen
embernek lenni.
