A győzelem kulcsa
Mózes ötödik könyve 7. fejezet, 17-18. versei
Lelki erő, kitartás, önbizalom, alapos felkészülés, a legjobb képességeink használata, összefogás a csapatban, kiváló edző, aki vezet minket, a legjobb stratégiák! Azt gondolhatjuk általában ezek a győzelem valódi kulcsai és minden bizonyára így is van. Ahhoz, hogy a csapatunk megnyerje a meccset mindezekre szükségünk van. De mi történik akkor, ha mindezekkel távolról sem rendelkezünk, mégis készülnünk kell a csatára? Lehet bármi esélyünk?
Izrael népe egyáltalán nem volt harcra termett. Évszázadokon át valójában rabszolga munkát végeztek, fegyverek helyett az építkezéshez szükséges szerszámokat forgatták. Nádat törtek, töreket készítettek belőle, sarat tapostak, majd vályogtéglát készítettek belőlük. A kezükre hólyag tört a sok vízhordástól és a lelkük, akaratuk is összetört velük együtt. Elfogadták a sorsukat és egyáltalán nem gondoltak már a lázadásra a szabad életre. Annyira nem, hogy vezetőjüknek, Mózesnek velük is meg kellett küzdenie azért, hogy megszabadíthassa őket az egyiptomi fogságból. És most ott álltak Kánaán, az ígéret földje szélén, egy újabb küldetés terhe alatt. Menjetek és foglaljátok el az országot, győzzétek le az ellenséges népeket. Mégha Egyiptom serege állna rendelkezésükre a fegyvereikkel és harci kocsijaikkal együtt, akkor talán sikerülhetne. Talán Józsué összeszedett annyi tudást az idős Mózestől, hogy jó stratéga lett belőle és tudná vezetni a képzett harcosokat. De mindez csak TALÁN és HA. Vagyis, lehetetlen küldetés. Látva a feladatot, joggal gondolhatják mindannyian, hogy el fognak bukni. Emberileg végiggondolva csak kudarc várhat rájuk. Nincsenek felkészülve, nem értenek a harchoz, nincsenek sem lelki, sem anyagi eszközeik, mitévők legyenek?
Csak egyvalami maradt: a múlt tapasztalata. Győzelmük titkát nem önmagukban hordozták, hanem Isten erejében! Hiszen a múltban sem azért arattak diadalt, mert bármi jót tudtak volna tenni az Istennek való engedelmességen túl. Hiszen ők veszteg maradtak, miközben az Úr harcolt értük.
Amikor az Istentől kapott küldetés lehetetlennek tűnik a számunkra nem szabad elfelejtenünk, hogy kitől kaptuk azt. Ő tudja, mit kell tennünk, és kész mindenben segíteni. Nem arra számít, hogy mi majd megoldjuk, hanem arra, hogy mellé állunk, amikor harcolnunk kell. Így bocsát Ő mindent a rendelkezésünkre! Eszközt, stratégiát, erőt, kitartást, mindent, amire csak szükségünk lehet a célba éréshez. Isten mellettünk áll és megsegít. Így hát most se csüggedj, bármivel is kell szembe nézned, mert a te Szövetségesednél nincs erősebb az egész világegyetemben!
