Hallgasd, bocsásd, tedd

Ha majd éhínség lesz az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás, és kiterjeszti a kezét e ház felé, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét, hogy féljenek téged egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál.

Királyok első könyve 8:37-40

Dávid apukája nem volt király. De Dávidot kiválasztotta a jó Isten és ő az lett. Voltak komoly, látható cselekedetei, amely igazolta Isten választását; de természetesen követett el hibákat is.

Salamon viszont beleszületett. Mégsem lehet azt mondani, hogy egyenes út vezetett a királyi székhez, hisz sok-sok féltestvére és „mostoha” anyukája volt. Sőt! Nem ő volt az első szülött.

Így végül mégis lehettek olyan „lelki” érdemei, Isten utáni vágyódása, vagy Vele való komoly kapcsolat, amely kiemelte őt testvérei közül. Ezt bizonyítja a jó Isten által felajánlott kívánsága is, amikor ő nem gazdagságot, nem hatalmat, sem egyéb földi értéket kért; hanem bölcs és értelmes szívet. Mert „Jól csak a szívével lát az ember…” (Antoine de Saint-Exupéry).

Itt, a templom szentelés után, amikor elhelyezik a frigyládát a szentek-szentjében. Salamon mond egy szép beszédet (12-20), majd egy annál is szebb imádságot. De akár Salamon kívánságát, akár ezt az imát nézzük; elmondhatjuk, hogy „Nesze semmi fogd meg jól!”.

Ha nem kéri Salamon, de törekszik Isten útján járni, Isten mégis megadta volna neki a bölcs szívet; hisz az Ő népének a vezetője. És az ellenkezője is igaz.: Hiába kérte, amikor nem kereste Istent; minden „hiábavalóság” Isten nélkül és csak vele lehetek igazán bölcs.

Itt az alapigében pedig mit is kért? 

(1) Ha bármilyen természeti katasztrófa, ellenséges támadás vagy betegség lesz és akár egy vagy több, vagy az egész nép Istenhez imádkozik, akkor Isten hallgassa meg. 

(2) Ha az imádkozik, aki ezt okozta; azt is hallgassa meg és bocsásson meg neki. 

(3) és végül cselekedjen és bánjon Isten mindenkivel tettei szerint. 

Szükség ezeket elmondani? Mert, ha nem mondjuk el, akkor Isten nem fogja teljesíteni?

Nem erről van szó. Az imára nem Istennek van szüksége, hanem annak, aki elmondja és annak is, aki esetleg ott van és hallja. „Mert a szív teljességéből szól a száj…” (Mát. 12:34; Luk. 6:45). 

Ezek az őszinte, szívből fakadó imák Istenhez emelnek minket. Komolyabbá teszik az Istennel való kapcsolatunkat. És valóban ott, az Isten előtti csendben (Zsolt. 46:11) tud Ő bölcsességet, igazi nyugalmat és erőt adni. De az is igaz, hogy NEKÜNK jó ezt megfogalmazni, mert sokszor nem jut eszünkbe; pedig logikus, hogy ezt kellene tenni. Végezetül mit kér Salamon? 1. Hallgasd meg; 2. Bocsásd meg; 3. Tedd meg az életükben

Nekünk is ezt kell tenni 1. Hallgasd meg Istent 2. Bocsáss meg msoknak 3. Tedd meg, amit kér!

(Soós Róbert)