Gyógyszer álmatlanság ellen
Zsoltár 4:9
Dávid király élete nagyrészében csak menekült. Menekült Saul elől, menekült Absolon elől és amikor végre király lett, akkor is voltak ellenlábasai, ellenségei.
Mégis amikor a barlangban aludt, vagy sátrában valahol a pusztában. Azt írta, hogy békességben feküdt le és azonnal el is tudott aludni. Nem félt sem a puszta vadállataitól, sem üldözőitől.
Mi lehetett az oka?
1. „Csendesedjetek el!...” (Zsolt. 46) >>> Dávid minden helyzetben Istent hívta segítségül (2.v.). Még akkor is, ha az úgy érezte, hogy az emberek mind ellene fordultak (3.v.). És ott a csendben indul el az igazi csoda (4. v.).
2. „Haragúdjatok, de ne vétkezzetek....” (Zsolt. 4:5). Pál még azt is hozzá teszi, hogy a „nap le ne menjen a haragotokkal.
3. Az igaz áldozat (6.v.) nem a bárány épségére utal, hanem az őszinte bűnbánatra.
4. Isten arcának világossága akkor ragyog ránk (7.v.), ha mi a jóra való törekvésben, az ő parancsolatainak a gyakorlati alkalmazásában és jellemünk tisztaságában visszatükrözzünk Őt, a Teremtőt.
5. És ha ezekben a dolgokban igazán közel jön hozzánk Isten; az még annál is nagyobb öröm (8.v.), mintha tele lenne a hűtőnk étellel és nem éheznénk. (Fázunk és éhezünk - S átlőve oldalunk, - Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk! /Petőfi: Farkasok dala/).
Dávid szerint ez eredményezi azt, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem és így: „Békében fekszem le, és el is alszom…”(9.v.) nem számít a vadon, nem számítanak a „vad” emberek, egyedül a legmélyebb tapasztalatom (1-5) Istennel.
