Uralkodj magadon! Vigyázz, kinek nyílsz meg igazán!

A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét.

Vajon miért van az, hogy néhány emberről szinte mindent tudunk a környezetünkben és mások is tudnak róla, míg vannak, akikről alig lehet tudni valamit? Nem arról beszélek, hogy vannak, akik másokról szívesen kitalálnak valamit, csak mert szeretik a pletykát, hanem valós tudásról beszélek. Vajon ez azért van, mert vannak nyílt őszinte emberek, míg mások inkább zárkózottak?

A Példabeszédek szerzője szerintem nem a nyíltság-zárkózottság relevanciájáról beszél. Lehetek nyílt, őszinte ember anélkül is, hogy mindenkivel megosztom minden titkomat és lehetek zárkózott úgy is, hogy nem idegenedtem el az emberektől és még barátaim is vannak.

Akkor miről is van szó?

Egyrészt az író tanít minket arra, hogy uralkodjunk magunkon, ami nem könnyű a nehéz helyzetekben. Mindenkivel előfordul, hogy bosszús lesz valamiért, hogy a csalódottság eluralkodik rajta, esetleg a harag próbál fölé kerülni. Ne engedjünk nekik! Ezek a negatív érzések gátolják a józan gondolkodást és olyat mondhatunk, amivel másokat megbántunk, vagy mi válunk sebezhetővé. Ha bölcsek vagyunk, meggondoljuk a dolgot, próbálunk mérlegelni, nyugodtnak maradni, hogy helyesen viselkedjünk.

Gyermekként gyakran vezettek az érzéseim, negatívak, pozitívak egyaránt. Mindent ki is adtam magamból. Sokan visszaéltek ezzel. Ha haragudtam, a nálam jobban futók szívesen csúfoltak, így észre sem vettem, hogy egész szünetben kergettem őket az iskolában, ők meg igen jól szórakoztak. De ami a gyermekeknél még megtanulandó feladat, az a felnőtteknél már szükséges tudás. Keresztényként adjuk át negatív érzéseinket Istennek! Fejezzük ki felé, mit érzünk, hogy segíthessen.

Másrészt ez a szöveg figyelmeztet a túlzott nyíltság veszélyére is. A bölcs ember megválogatja a barátait. Mérlegeli, kinek mit mondhat el. Mert egyáltalán nem mindegy. A már említett pletykaszeretők gyorsan tovább adják a nagy hírt és mi maradunk a pácban. Válogassuk meg hát, hogy kinek beszélünk őszintén csalódottságunkról, szégyenünkről, nehézségeinkről! Csak olyanoknak tegyük ezt meg, akik szeretnek, tisztelnek minket, akik odafigyelnek ránk! Így nagyobb biztonságban leszünk és bölcsebbekké is válunk.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Ez nem az a nap!

Mint a villámlás