Bajnoki lelkület
Mit gondolsz arról a mondásról, „Gyakorlás teszi a mestert”? Eszerint a mondás szerint ahhoz, hogy valaminek a mesterévé váljunk, sokat kell gyakorolni. Sokféle helyzetben, sokféle módon kell tapasztalatot gyűjteni a feladatról, hogy megtanuljuk az eszközök használatát és szinte eggyé váljunk azzal, amivel foglalkozunk. Aki sokat gyakorol, elég jártas lesz és a szakma mesterévé válik.
Egyesek szerint ez nem ilyen egyszerű. Valljuk be, az esetek nagytöbbségében arra jó a gyakorlás, hogy középszerűek legyünk. Csak megnyugtatjuk lelkiismeretünket, mondván, mi megtettük, ami tőlünk telik. Ugyan annak a tevékenységnek a kitartó ismétlése kevés. Valami többre van szükség a „mester” szint eléréséhez. Mert a „mester” az innovatív, kreatív, forradalmi, újra tud gondolni, felül tudja múlni elődeit és önmagát. Ez olimpiai bajnoki lelkület.
Ennek a lelkületnek az egyik titka az úgynevezett „kezdőmentalitás”. Eszerint a bölcsesség szerint soha nem szabad azt feltételeznünk, hogy kész vagyunk. Hogy már mesterek vagyunk, hogy tudjuk, ismerjük, és elértük. Ehelyett készen kell állnunk arra, hogy felülbíráljuk magunkat, hogy meggondoljuk magunkat. Ismét sebezhetővé kell válnunk, és nap, mint nap meg kell őriznünk azt a hozzáállást, hogy „nem tudok semmit”. Ez a „kezdőmentalitás”.
Próbáld meg ezt hangosan kimondani: „Nem tudok semmit.” Indulj tiszta lappal. Sőt, légy te magad egy tiszta lap, amely készen áll, hogy új dolgok íródjanak rá. A világunk egyik legnagyobb akadálya, hogy azt feltételezzük, hogy már tudjuk, hogy már nem kell tanulnunk, hogy nálunk az igazság. Imádkozzunk a „kezdőmentalitásért”. Mondjuk újra, meg újra a vak emberrel együtt: „Látni akarok” (Márk 10:51)!
