A mennyei muzsikusok

A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.

Korintusbeliekhez írt első levél 12. fejezet 4-6. vers

Gyermekkorom egyik kedvenc meséje a ’Brémai muzsikusok’ volt. Amikor az eladásra szánt öreg szamár megszökik gazdájától és Brémába indul, hogy ott utcai muzsikusként tengesse élete hátralevő részét. Útközben aztán találkozik egy hozzá hasonló módon feleslegessé vált vadászkutyával, egy kivénhedt macskával és egy levágásra szánt kakassal. Társak lesznek, majd együtt ütnek rajt a betyárok tanyáján, és később a különböző képességeiket felhasználva együttes erővel védelmezik újdonsült otthonukat a visszatérő rablóktól.

E mese tanulsága nem más, minthogy a különbözőségek egysége, az összefogás, a közös ’muzsikálás’ a legszebb zene, amely minden nehézséget és minden ellenséget legyőz.

Pál apostol az egyházzal kapcsolatban ugyanerről ír: Azzal bizonyítjuk, hogy Isten tanítványai vagyunk, hogy abbahagyjuk a szólózást, hogy feladjuk a Tőle, az embertárainktól, és a természettől való függetlenedésünket, hogy irigykedve nem azt számolgatjuk, hogy a másik miért kettő, öt, stb. talentumot kapott, hogy nem azt méregetjük, hogy Isten melyik ajándéka hasznosabb.

Hanem beülünk az Ő zenekarába, ahol az általa felajánlott hangszerekkel, a képességeinkkel, a befolyásunkkal, az időnkkel, az erőnkkel, és mindennel, amit Tőle kaptunk együtt játsszuk az Ő kottájából, az Ő vezényletével, az Ő énekét.

Jézus ma azt üzeni neked:

Mindenki, tehát te is kaptál ajándékot, te is kaptál egy hangszert!

Ne ásd el a talentumot! Bontsd ki az ajándékot! Vedd elő a hangszered!

Gyere ülj be a ’mennyei muzsikusok’ zenekarába és használd, amid van!

Játsszuk együtt a Bárány énekét!