Tedd a jót nehéz körülmények között is!

A jótevésben meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.

Galatai levél 6:9

Amikor a mai szöveget elolvastam, eszembe jutott egy olyan helyzet Izrael történetéből, amikor nemhogy a jó cselekvését nem akarták folytatni, hanem az életük természetes tevékenységeit és fel akarták függeszteni- ez a babiloni fogság idején történt. Nabukodonozor amikor először vette ostrom alá a szent várost, elvitte az izraeliták krémjét fogságba. Aztán kis idővel később újra visszatért és lerombolta Jeruzsálemet, köztük a templomot is. Akik nem a harcokban vesztek el, azokat meg fogságba vitte Babilonba.

Izrael népének idegen országban kellett élnie, idegen istenségek között és a pogány király uralkodása alatt. Nagyon távolra kerültek a dicsőséges Izrael álmától, és az addig dédelgetett álmaik szerte foszlani kezdtek. Hogy mennyire nehezen élték meg ezt a helyzetet az a 137. Zsoltár olvasásakor rajzolódik ki előttünk: „Ott ültünk Babilon folyói mellett, és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk pont az ott lévő fűzfák arra akasztottuk hárfáinkat, mert énekszóra nógattak elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták: Énekeljetek nekünk a Sion énekekből! Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?”

Sőt mi több, nem az Istentől küldött önjelölt próféták is azt mondták csak egy kis ideig tart ez a fogság és máris visszatérhettek Jeruzsálembe. Ehhez képest Jeremiás üzenete, amit az Úrtól hozott teljesen másképpen hangzott:  „Építsetek házakat, és lakjatok bennük, ültessétek kerteket, és egyétek gyümölcseiket! Vegyetek magatoknak feleséget, és szülessenek fiaitok és lányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és lányaitokat pedig adjátok férjhez, és szüljenek fiakat és leányokat! Sokasodjatok meg ott, és meg ne fogyatkozzatok! És fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságra küldtelek benneteket, és könyörögjetek érte az Úrhoz, mert annak jóléte a ti jólétetek is!”

Isten nem azt akarta, hogy megálljon az élet, csak azért, mert éppen fogságban vannak. Isten azt akarta, hogy áldás legyenek, a fogva tartó nép számára. Isten azt mondta akkor és most: azt akarom, hogy jelen legyetek Babilonban, az életüket átformáló módon! Legyetek a só, világosság, másképpen bánjatok velük, mint ahogyan ők bánnak veletek. Isten nem azt várja el tőled, hogy abbahagyd, amikor a körülmények nem rózsásak. Legyünk jelen a mai Babilon városának kultúrájában, művészetében, oktatásában, üzleti világában, a technologiájában, a szociális hálózatában. Ahogyan pénzünket kezeljük, ahogyan a szomszéddal bántok, ahogyan gyermekeinket neveljük és dolgozunk, oly módon tegyük, hogy Babilont felvirágoztassuk. Ne hagyjuk abba a jó cselekvését, csak azért, mert a körülmények nehezek! „A jótevésben meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk”. Az eredmény egy nap fényesen felragyog!