Mindenki megkapja...

Szerző: -
De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre.

A népmesék mindig jól végződnek: a legkisebb királyfi kiállja a próbákat, a szegény halászlegény kifogja a három kívánságát teljesítő halkirályt, Jancsika legyőzi a sárkányt és elnyeri a királylány kezét, és így tovább. A pozitív szereplők gyakran ésszel (máskor ügyességgel és varázslattal) győzik le az őket akadályozó, vagy a bajukat okozó, és erőfölényben lévő gonosz ellenségeiket. Vagyis: a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését.

Ha megnézzük a regények, hollywoodi filmek eseményeinek alakulását, legtöbbnél ugyanezt a forgatókönyvet figyelhetjük meg, csak a szereplők mások. Azért olyan sikeresek az erre a sablonra készült történtek, az emberek azért szeretik őket, mert ami a valóságban általában másként alakul, az legalább a mesékben igazságosan történik. (A legtöbb film szintén mese, még ha felnőtteknek is készülnek.)

Álljunk meg egy pillanatra! Nem azt olvastuk a fent idézett Bibliaszövegben, hogy „az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten”, és hogy „ő ügyel minden cselekedetre”? Lehet, hogy a valóság mégis az lesz, ami a mesék lényege, és ami ma történik, az ennek a valóságnak az eltorzítása?

Igen, az emberek igazságtétel utáni vágya az Ádám és Éva óta belénk ivódott isteni ígéretből fakad, hogy egyszer minden a helyére fog kerülni: a rossz vereséget szenved és meg fog szűnni, és újra minden jó lesz! A jó és a rossz közötti különbségtételhez kell az ítélet. És igaz, hogy az ítélet a cselekedetek alapján lesz meghozva – „ő ügyel minden cselekedetre”, - de a kegyelem ugyanolyan súllyal nyom a latba, ezért jó esélyünk van a felmentésre! Csak azon múlik, hogy melyik oldal mellett foglalunk állást.

Te hogy döntesz ma?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Te mivel dicsekszel?

Szerző: -
Kép
Mert ki a mi reménységünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti a mi Urunk Jézus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. Thessalonikabeliekhez írt I. levél 2:19-20 (ÚRK) Nemrég búcsúztunk valakitől, akinek 5 gyermeke, 11 unokája, 20 dédunokája és 15 ükunokája volt. Amikor nála jártam, mindig örömmel, büszkén, és Isten iránti hálával mutatta "kis családja" tagjainak fényképeit. „Ezt is megadta az Úr, hogy ennyi ükunokámat láthassam”- mondta. De mindannyian, akiknek vannak gyermekeink, unokáink, esetleg déd- és ükunokáink, ismerjük azt az örömöt. Az örömöt, amibe egy kis büszkeség is vegyül – nem az öntelt, sokkal inkább a hálás büszkeség. Hiszen nem a mi érdemünk, ha születik valaki a családunkba, hanem Isten ajándékai ők. Hozzánk hasonló módon büszkélkedik, dicsekszik Pál apostol is a fent idézett két versben. Csak kicsit másmilyen „rokonsággal”, gyermekekkel. Olyanokkal, akik az ő és munkatársai küzdelmei, lemondása, áldozatvállalása
További információk

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s
További információk