Gyógyít és vigasztal az Úr
Milyen
reményteljes cím: Gyógyít és vigasztal az Úr és milyen bátorító ígéret, hogy
Isten látva nyomorúságunkat, jön és megszabadít a nyavalyáinktól és vigaszt nyújt
a veszteségeink elhordozásában. Nincs olyan ember, aki ne fogadná szívesen az
ilyen segítséget. Vagy mégis van? Hogyan? Miért?
Nemrég a szobatigrisünk az egyik első mancsát felemelve, furcsán, bicegve jött
ment a lakásban. Látszott, hogy valami nincs rendben, ám mikor meg akartuk
fogni, hogy megnézzük, rendre elfutott, bebújt az asztal, meg a székek alá.
Végül, mégis sikerült elkapni, de ahogy a lábához értünk vinnyogva próbálta
elhúzni. Pedig próbáltuk megnyugtatni, azt ismételgetve, hogy mi csak jót
akarunk, mi csak meg akarunk gyógyítani, de hiába.
Miért?
Mert amilyen jó dolog a gyógyulás, legalább annyira fájdalmas is. A seb is csak
akkor tud behegedni, ha előtte alaposan kitisztítják, de az sokszor pokoli
fájdalommal jár. Nos, a szobatigrisünkhöz hasonlóan ezért húzódozunk mi is és
vonakodunk igénybe venni az Isten által felkínált segítséget, pedig tudjuk,
hogy Ő csak jót akar nekünk.
Ezért a
Nagy Orvos azt kérdezi ma tőlünk: Akarsz-e meggyógyulni?
Közös
imánk legyen ma ez:
Hűséges
és irgalmas Orvosunk! Ha fáj is, ha lemondással is jár, azt kérjük,
hogy gyógyíts meg minket, hogy valóban meggyógyuljunk! Hozz teljes gyógyulást sebeinkre,
melyeket bűneink okoztak! Így, Kezedbe tesszük sebes életünket és arra kérünk,
hogy távolítsd el kőszívűnket és adjál nekünk új, érző és rád hallgató, benned
bízó szívet! Ámen.
