Azon az éjszakán

Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre."

Pál első levele a korinthusiakhoz 11:23-25

Ez is csak egy ugyanolyan csütörtök este, mint az összes többi. Vagy ha nem is olyan – mert ma ünneplünk – de volt már több ilyen. Születésem óta minden Páskaünnepkor levágjuk a bárányt elkészítjük a keserű füveket, és a kovásztalan kenyeret. Ugyanaz a kenyér, ugyanaz a bor, ugyanaz a módi minden évben. Ma sem lesz más. Újat ma se hallok.

Persze ha történne valami… Ha Isten adna egy jelet, hogy úgy, ahogy annak idején őseinket az egyiptomiak rabigája alól, úgy ma este bennünket is megment a rómaiaktól. Vagy holnap. Legyen akár holnap is, akkor ma este máshogy innám a bort. Más lenne a bárány íze, ha tudnám, hogy holnap a rómaiak vére folyik majd szeretett Jeruzsálemem utcáin. Milyen édes volna az a bor, a megváltás bora!

Hoztunk már elég áldozatot! Nyögtünk már rabságban eleget! Ha ma este együtt ehetnék a megváltónkkal, aki végre felszabadít a szenvedés alól, de boldog is lennék! Örök időkig erről az estéről beszélnék mindenkinek! Soha nem hagynám, hogy elfelejtsék, az unokáim is erről énekelnének! De jó is volna!

Persze tudom, hogy ez csak álom. Ugyanaz lesz ma is, mint ahogy tavaly volt, amikor János kiöntötte a bort és összekente Péter ruháját. A mai is csak egy Páska a többi közül.

Kíváncsi vagyok, Jézus is így gondolja-e. Majd este megkérdezem.