Szeresd az Urat!
„Szeressed azért az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És
ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te
házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”
Kedves
lelkész testvér! Szinte minden prédikációban elhangzik ez a mondat: „Szeresd az
Urat!” Mert Ő a szeretet, mert Ő irgalmas, kegyelmes, de…
DE
azt mondd meg nekem, hogy hogyan szeressem az Istent?
Építsek
neki bárkát, mint Noé? Hagyjam el a szülőföldem, mint Ábrahám? Vagy szenteljem
az Ő szolgálatára az életem, mint Mózes? Netán a gyermekemet szánjam Neki, mint
Anna? Vagy járjam be a fél világot hirdetve az evangéliumot, mint Pál és a
többi apostol? Vagy csak varrjak ruhát az özvegyeknek, mint Tábita?
Hogyan
szeressem az Istent?
Imádkozzam
többet? Hosszabban? Térdelve? Arcra borulva? Olvassam többet a Bibliát? Vagy
tanuljam meg kívülről a reggeli dicséretet? Adakozzak többet a rászorulóknak? Éljek
aktívabb gyülekezeti, közösségi életet? Szolgáljak többet az embertársaimnak?
Hogyan
szeressem az Istent? Mert nem tudom szeretni teljes szívből, teljes lélekből, teljes
erőből! Mit mondjak el akkor a fiaimnak, amikor leülök, amikor felkelek, amikor
az úton vagyok?
Én
ma erre a kérdésre, a hogyanra ezt találtam:
„Nem
abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett
minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.”
(1Ján.4:10)
Erről gondolkodj éjjel és nappal! Erről beszélj a te fiaidnak! Ezt gyakorold!