Krisztus király
Egyes keresztény felekezeteknél (katolikus, anglikán, amerikai
presbiteriánus, egyes metodista közösségek) az éves liturgikus ünnepkör végét
jelenti ez a vasárnap, vagyis az advent előtti utolsó, melyen Krisztust, mint
királyt ünneplik. Amellett, hogy kiemelik Krisztusnak az egész teremtett
világra kiterjedő hatalmát, hangsúlyozzák, hogy Isten Fia, aki emberré lett
értünk, aki életét adta a Golgotán, és akinek a sírja üres, mert harmadnapra
feltámadt, és a mennyben közbenjár értünk, újból vissza fog jönni, de most már,
mint király, ítéletet tart, és újjáteremti Földünket.
Olvasd el még egyszer az áhítatunk alapigéjét, Kedves
Olvasó, és gyere, csodálkozz rá velem együtt arra, milyen különleges királyunk
van nekünk!
Isten Fia kész volt évtizedekre otthagyni a mennyet, és
emberré lenni értünk. Nemcsak felnőtt férfi képét magára öltve belecsöppenni
egy rövid időre világunkba, hanem ott kezdeni, ahol mindannyian kezdtük, anyánk
méhében. És aztán végigjárta az egész utat, csak nehezített terepen. Magzatként
fejlődött kilenc hónapon át, aztán világra jött egy istállóban, mert máshol nem
volt hely számára. Szinte születése pillanatától (és igazából már az előtt is)
életét halálos veszély fenyegette. Folyamatos megnemértettségben és
visszautasításban volt része, sokszor még a saját családja és legbelsőbb
tanítványi köre részéről is. De Ő vállalta ezt, mert ennyire szeret minket. Ha
ez az ember megmentésének egyetlen lehetséges útja, akkor Ő végigcsinálja, mindent
beleadva. Ilyen Isten szeretett Fia.
Az övéi közé jött, és az övéi nagyon sokszor nem fogadták be.
Elárulták, törvénytelen módon kihallgatták, hamis vádakkal elítélték, kínozták
testileg-lelkileg, és úgy kellett meghalnia, mint a legutolsó bűnösnek.
De győzött. És így lett királyunk. Olyan, aki tudja, milyen
embernek lenni. Aki a saját bőrén tapasztalta, mire képes a bűn, a gyűlölet, a
gonoszság. Aki tudja, honnan kell kimenteni minket, és aki ki is akar menteni
ebből a világból. Egy újat, tökéleteset készít számunkra, ahova az Ő halála
miatt van lehetőségünk bejutni, és élni ott örökké.
Olyan királyunk van, aki várja azt a napot, amikor visszajön
értünk, de aki addig sem hagy minket magunkra. A Szentlelken keresztül velünk
van a világ végéig, és velünk él meg minden örömet és nehézséget, minden
kételyt és győzelmet. Meghallgatja minden neki intézett kiáltásunkat, és mindent
megtesz azért, hogy kapcsolódhasson hozzánk.
Ilyen királyt érdemes visszavárni.
