Kit érdekel a másik ember?
Ha a Filemonhoz írt rövidke levél tartalmára gondolunk , akkor emlékezhetünk arra, hogy Pál egy szökött rabszolga jobb sorsáért akart közbenjárni, amikor megírja Filemonhoz levelét. Pál több érvet is felsorol, hogy miért fogadja vissza jó szívvel Onézimoszt.
Érthető Pál aggódása, mert a szökés abban az időben, igen súlyos bűntettnek számított, az ilyen rabszolgát az egész Birodalom területén körözték, ha megtalálták, bélyeget sütöttek testére, legtöbbször azonban keresztre feszítették. Pál tehát egy rendkívül nehéz helyzet rendezését vállalta magára, amikor Onézimoszt visszaküldi urához, közbenjár érte nála.
Hogyan lehetek én az Úr eszköze egy ehhez hasonló helyzetben? Vannak-e hasonló élethelyzetek napjainkban? Amikor közben kell járni valakiért? Amikor kegyelmet kell gyakorolni egy másik ember felé? Amikor választhatunk a kegyetlen bánásmód helyett egy humánusabbat? És mi vagyunk meddig mennénk el egy nyilvánvalóan vétkezett emberért?
Pál azt kéri, hogy vidámítsa meg szívét azzal Filemon, hogy úgy fogadja vissza, mintha őt, Pált fogadná. Ne csak egy közbenjáró Pál helyébe képzeljük bele magunkat a mai nap, hanem egy másoknak örömet és vidámságot hozó szerepébe. Egyáltalán felmerül e még bennünk, ilyen? Érdekel a másik érzelmi egyensúlya? Vagy nagy ívben teszek mindenkire, csak nekem legyen jó?
A mai reggeli dicséret csupa olyan kérdést tesz fel, ami miatt kellemetlenül is érezhetjük magukat, főleg, ha őszintén szívünkre tesszük a kezünket.
Bármennyire is nehéznek gondoljuk, de a jó hír, hogy ezeket a lépéseket Jézus már megtette érettünk- tehát nekünk is meg lehet valósítani. Ma tegyél valamit valakiért, kegyelemből, hit által és jó kedvre derítve Őt. Így gördülhet tovább a jó a világon, amire most nagyon nagy szükség van!
