Isten és te
„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen
énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”
Jézus a kereszthalál árnyékában van. Lelkében már tudja,
hogy hamarosan megteszi a legnagyobbat, amit csak tehetett és meghozza a
legnehezebb és egyben a legszebb döntést: értünk adja életét. Elképzelni sem
tudom, hogy mi mehetett végbe a lelkében. Egyik oldalról a bántások, a vádak, a
gyötrődések, a fájdalmas napok. Másik oldalról viszont az öröm, a megnyugvás, a biztatás és nem utolsó sorban a szeretet, amely az egész lényét mozgatta.
Jézus életének egy válságos pillanatába kapunk betekintést. A
tanítványok tudták, hogy Jézus mire készül, legalábbis voltak sejtéseik és ők
mégis visszavonulva, ki-ki a maga családjához tért és Jézus gyakorlatilag
egyedül maradt lelki tusájában. Azt gondolhatnánk, hogy a tanítványok nem
voltak hűségesek Jézushoz, hiszen a legnehezebb időben magára hagyták.
Mérgelődhetünk és tehetünk kijelentéseket, hogy „Na de én nem hagytam volna
magára…” Tényleg?
Jézus annak ellenére, hogy egyedül maradt és tanítványai
saját életüket mentették, szerette őket! Nagy dolog ez! Szeretni úgy, hogy
elhagynak, miközben te a legnehezebb pillanataidat éled.
Jézus szereti tanítványait. Ez a szeretet nem lankadt
ingatagságuk, félelmük, esetleges bizonytalanságuk ellenére sem. Nem mondta azt
Jézus, hogy „Ha ti itt hagytok és nem vagytok velem és féltek, akkor többet nem
szeretlek titeket.” Nem mondott ilyet! Helyette a következőket olvassuk: „békességetek
legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a
világot.”
Jézus tudta, hogy az Atya vele van és ezt a biztosítékot
akarta átadni a tanítványoknak is. Szerette volna, hogy mindenki, aki Istenhez
fordul és bizalmat ad neki, az valóban tudja, hogy Isten vele van. Isten
békessége nem függ semmitől. Történhet bármi, ha Isten békességét igényeljük és
elfogadjuk, akkor az életünk el van rejtve biztonságban.
Teljen ez a mai nap Isten békéjében!
Áldott napot!