Útépítés
Sietsz
valahova? Nyaralni mentek? Vagy éppen egy hosszú útról térsz haza és várod már,
hogy végre otthon legyél? És épp ilyenkor van dugó. És épp ilyenkor piros
mindenhol a lámpa. És épp ilyenkor rakják tele az utat olyan gyűlölt közúti táblákkal,
mint STOP, meg sebességkorlátozás. És persze a legrosszabb mindközül a
háromszög benne egy ásó mozdulatot imitáló emberkével és alatta a felirat: ÚTÉPÍTÉS!
Miért
épp most kell ezt csinálni? Nem lehetett volna télen? Ha télen van, akkor
nyáron? Nem lehetett volna éjszaka, vagy nappal? Miért nem lehet egyenesen? Miért
kell ide körforgalom, felüljáró? Mikor lesz már kész?
Micsoda?
Hogy a menny felé vezető út is ilyen?
Igen.
Itt is van STOP és sebességkorlátozás; az imádság, az elcsendesedés, a
szemlélődés, az Istenre való rácsodálkozás. Ne rohanj annyira! Adj Őneki
elsőbbséget!
És
van kötelező haladási irány és behajtani tilos is; ezek azok az isteni
parancsolatok, hogy mit tegyél, és mit ne tegyél, hogy életed legyen. Szeresd
az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből! Ne imádj mást rajta
kívül!
És
van dugó, torlódás is; a közösség, ahol igazodni kell a többiekhez, főleg a
lassabbakhoz, a védtelenebbekhez, a kisebbekhez. Szeresd a te felebarátodat,
mint magadat!
És
ahogy haladsz, rájössz, hogy ez az egész nem más, mint ÚTÉPÍTÉS!
Jézusnak.
Másoknak. Magadnak.
