„Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.” Lukács evangéliuma 13.17
Nem lehet mindenkinek a tetszését elnyerni, s nagyon sok helyzetben nincs olyan megoldás, amely mindenkinek jó, vagy mindenki tetszését elnyeri. Nagyon nehéz helyzetbe kerül az, aki mégis ezzel próbálkozik. Könnyen szembe kerülhet saját legjobb meggyőződésével, elveivel, s bármennyire nem szeretné, sok ellensége lesz.
Nem mindegy viszont, hogy amikor a „sarkunkra kell állni” és határozott, s várhatóan népszerűtlen döntéseket kell hozni, akkor milyen elvek, indítékok mentén hozzuk meg ezeket a döntéseket. Kinek kedvezünk? Kinek akarunk tetszeni? Kitől, mitől félünk? Személyes előmenetelünk lesz a döntő szempont? Vagy a sokszor kisebbségben levő, ám nagyhangú, csípős nyelvűektől való félelem határoz meg? Esetleg a gazdag, befolyásos, hatalommal rendelkezők jóindulatának elnyerése a célunk?
Jézus személye és cselekedetei is különböző reakciókat váltottak ki környezetéből. Voltak, akik örömmel fogadták és voltak, akik szembe fordultak vele, s voltak olyanok is, akik egy ideig lelkesedtek, majd csalódtak és a lelkesedésükkel arányosan gyűlölték meg őt.
Az evangéliumokból szépen kirajzolódik, hogy mi vezette Jézust ezekben a helyzetekben. Egyrészt Isten akaratának követése, másrészt pedig a szeretet. (Bár e kettőt tekinthetjük egynek is!) Bármennyire próbálták megvádolni őt szombatrontással (vö. Lukács evangéliuma 13.10-16), gyógyításai teljesen összhangban voltak a parancsolat szellemével. Noha Jézus nem törekedett senkit sem megszégyeníteni, mégis határozott érvelése nyomán ellenfelei elszégyellték magukat, s a vádjaik megsemmisültek.
Milyen jó lenne, ha a különböző élethelyzeteinkben szabadon és bátran követnénk Isten világos akaratát, és minden döntésünket áthatná az Isten és az emberek iránti szeretet!
Legyen áldott a napod!
