Hallgass az apádra!
Egyszerű
tisztasági festés. Nem nagy ügy. Csináltam már ilyet. Létra, hengerek, ecsetek,
festéklehúzó rács, alátétfólia, mi kell még? Hát igen. A festék. Egy vödör
fehér beltéri, amibe belekeverek egy szép napraforgó színű pasztát. Ekkor megszólalt
édesapám, aki segíteni jött: Ez így nem lesz jó! Előre bekevert festéket
vegyél. Abból a pasztából nem fogod tudni azt a sárgát kikeverni. – Dehogynem! Bízd csak
ide! - erősködtem.
Majd
megvettem a beltéri festéket és a gazdaságos áruház gazdaságos pasztáját. Kevertem,
kevertem. Ez nem jó. Ez nem olyan sárga, mint a dobozán van. Ez inkább citromsárga.
Sebaj, veszek még egy pasztát bele. Egy árnyalattal sötétebb, de ez sem az
igazi.
A
Biblia is sok ilyen félresikerült esetet ír le. Kezdve a bűnesettől, az ősatyák
ballépéséin, Izrael népének pusztai lázadozásain, hitehagyásán, fogságán
keresztül egészen a tanítványok hitetlenkedéséig, vagy az első gyülekezetek
mindenféle tévtannal való vergődéséig.
Igen.
Okulásunkra, példaképp lettek leírva, hogy mi „ne kívánjunk” és ne tegyünk úgy,
mint ők. Olvassuk, sőt kívülről tudjuk, mit, mikor és hol hibáztak, ám a nagy
kérdés nem az, hogy ismerjük-e a gyengeségeiket, hanem, hogy tanulunk-e azokból.
S
ha Isten mai egyházát, s benne jómagamat nézem, azt találom, hogy ugyanúgy
bukdácsolok. Lelkesedek, lázadozok, elesek, felkelek. Jól írja Salamon: „Semmi
új nincs a nap alatt…”
És,
hogy mi lett végül a festéssel? Édesapámmal elmentünk egy szaküzletbe és
vettünk a kiválasztott színnel kikevert festéket. Ez olyan a falon is, mint a
dobozán.
De
a legnagyobb tanulság az volt, hogy mikor végeztünk a munkával, akkor édesapám
megsimogatta a fejemet, mint gyermekkoromban és szelíden csak ennyit mondott: Máskor
hallgass az apádra.
Ma
a Mennyei Atya ugyanígy simogat a Szentírás történeteivel és Ő is ugyanilyen
szelíden kérlel: Tanulj az itt leírtakból! Hallgass rám! Hallgass a mennyei
Atyádra!
