Dönts jól!

„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Római levél 12.fejezet 1-2. vers

Odaszánás, áldozat, ítélet?! Hű…az ember hirtelen azt gondolhatná, hogy valami ősi, törzsi rituálé menetrendje ez és talán valami veszélyt is sejtet. A jó hír az, hogy aggodalomra semmi ok, minden a legnagyobb rendben és Isten nem kívánja az életünket áldozatul. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy Hollywood megfilmesítené ezt a képet.

A Biblia egyik leghíresebb személye Pál, aki üldözőből lett üldözött és jelenléte veszélyből megnyugvássá lett. Miután megismerte az Urat, már nem az a félelmetes üldöző és gyilkos képe tárult az embereke elé, mint azelőtt, hanem olyan valaki lett, aki tud bátorítani, vigasztalni és a lehető leghitelesebben bemutatni Isten kegyelmét. Élete nem volt más, mint élő bizonyságtevés és ehhez semmi mást nem kellett tennie, csak figyelnie Isten jelenlétét az életében és elhatározni, hogy a jelent és a jövőt teljesen arra fogja fordítani, hogy egy olyan Istent mutasson be az embereknek, aki kegyelmes, befogadó, szeretettel teljes és oltalmazó. És hogy miért tette mindezt? Mert olyan ajándékot kapott az Úrtól, mint senki mástól és olyan tapasztalatokat, amelyeket nem bírt magában tartani.

Amikor arra kér bennünket (hiszen ez nekünk is szól!), hogy szánjuk oda magunkat, Istennek tetsző áldozatul, akkor ne arra gondoljunk, hogy barkácsolunk egy tűzrakó helyet, rákötjük magunkat majd alágyújtunk egy kis tüzet…, hanem arra bátorít, hogy azt, amit megismertünk Istenből, ahogy Ő bánt velünk és amit tett értünk, bátran mondjuk el másoknak! Ne szégyelljük a bizonyságot és a jó hírt, hogy az életünket Valaki olyan tartja kezében, aki nem függ semmitől és senkitől, hiszen Ő maga a Minden. Neveljük arra az elménket, hogy olyan szemmel nézzünk a világra, ahogyan Isten is láthatja azt és vegyük észre benne az Ő keze munkáját. Vigyázzunk egymásra, a természetre és önmagunkra. Váljunk érzékennyé Istenre, az Ő kéréseire, tervére és engedjük meg, hogy vezesse az életünket.

Pál megengedte és valószínűleg nem bánta meg. Szerintem jól döntött!

Áldott napot!