Csak azért is
„Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára. És várom az Urat, aki Jákób háza elől eltakarta arcát, és benne reménykedem.”
Olyan időben élt, amikor a gazdagok vagyona egyre csak nőtt,
miközben a szegények élete ellehetetlenült. Áthidalhatatlan szakadékok
tátongtak az egyes társadalmi rétegek között, országa egy szuperhatalom
folyamatos fenyegetettségében tengette mindennapjait, a szomszédos népekkel
való békés együttélés pedig még a mesékben sem létezett. Olyan időben, amikor az
ember az életét tette kockára, ha felemelte szavát az igazságtalanság ellen. Amikor
még az Úristen is azt kérdezte, „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?”.
Ő mondta. Csak azért is. Nem járhatott bekötött szemmel, és
maga az Úr bízta meg ezzel a feladattal. Mert a Jóistennek is fájt, ami
történik, és meg akarta menteni szeretett népét a pusztulástól. Azt a népet,
aki sokszor nem kért belőle és az általa képviselt elvekből, akinek a vezetői
inkább keresték a politikai nagyhatalmaknál a megoldást, mint Nála.
És Ézsaiás mondta. Akkor is, ha nem volt népszerű az üzenet,
ha süket fülekre talált. Akkor is, ha az Úr nevében jelkérésre hívta a királyt,
hogy kapaszkodót, bizonyítékot adhasson neki, de ő ezt álszent módon visszautasította.
Akkor is, ha kemény szavakat kellett mondania, és akkor is, amikor reményt
hirdetett. Akkor is, amikor talán semmilyen eredményét nem látta a szolgálatának.
Nem adta fel. Várta az Urat. Várta, hogy elhozza a
megváltást az életükbe. Akkor is, amikor látszólag úgy tűnt, maga a Mindenható
is elfordult tőlük. De Ézsaiás tudta, van remény. Mindig van remény. És el fog
jönni a nap, amikor „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a
homály földjén lakókra világosság ragyog” (Ézsaiás 9:1), amikor „minden dübörögve
menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy
gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így
fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség
Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és
országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal
mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!”
(Ézsaiás 9:4-6)
Ézsaiás hittel várta mindezt úgy, hogy közben tette a dolgát,
amire Isten hívta el. Próféciája jóval halála után teljesedett, de Isten állta a
szavát. Emberré lett értünk, Jézus Krisztus megváltott minket, és bemutatta
nekünk, milyen is valójában Isten.
Jelenlegi világunkban hasonló szelek fújnak, mint Ézsaiás
korában. És nekünk ismét várnunk kell. Várnunk, hogy Isten helyreállítása
célba érjen, hogy elhozza az Ő országát, és véget vessen minden
igazságtalanságnak, bűnnek, halálnak örökre.
Hát várjuk Őt hittel akkor is, amikor személyes életünk és a nagyvilág eseményei eltakarják előlünk az arcát! Várjuk Őt, és közben tegyük azt, amire elhívott minket! Várjuk Őt, mert ami jön, azt a „Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez”.