Mit kezdesz a hibáiddal?

„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.”

Korinthusbeliekhez írt második levél 7. fejezet 4. vers

A korinthusi gyülekezet – legalábbis Pál leveleiből ez derül ki – az az állatorvosi ló, melyen minden betegség (pártoskodás, szegények lenézése, erkölcstelenség, apostoli tekintély megkérdőjelezése, lelki ajándékokkal való visszaélés, feltámadás tagadása, stb.) fellelhető volt.

Éppen ezért meglepő az, hogy miért bízik bennük és minek örül mégis az apostol velük kapcsolatban.

A válasz, ahogy azt a fejezet egészéből megtudjuk; Titusz, a visszatérő munkatárs beszámol arról, hogy a gyülekezet megszomorodott, mikor felolvasták Pál korábbi, feddésekkel teli levelét.

Ez a megszomorodás azonban nem haraggal, nem indulattal teli szomorúság volt, hanem az Isten szerinti megszomorodás, mely „üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez” (10.vers). Azaz a korinthusiak megfogadták az intést, bűnbánatot gyakoroltak és Pál tanácsait figyelembe véve igyekeztek krisztusi módon élni és viselkedni.

Példájuk számos tanulságot tartogat számunkra is:

1. Az evangélium jó híre, hogy nem kell eljátszanod a tökéletest. Ezért, ne dőlj be azon hazug frázisoknak, hamis elvárásoknak, miszerint a keresztény ember bűntelen, tévedhetetlen, hogy egy keresztény szülő nem hibázhat, stb. Mindannyian bűnösök vagyunk és mindannyian Isten megbocsátó kegyelmére szorulunk.

2. A kérdés ezek után nem az, hogy mit, mekkorát és hányszor hibázol, hanem, hogy mit kezdesz a hibáiddal. Eltakarod? Letagadod? Bevallod? Hogyan bánsz azokkal, akik szembesítenek a hibáiddal, akik rámutatnak a tévedéseidre. Ellenségként, vagy megmentőként tekintesz rájuk?

3. A korinthusiak példája ma minket is arra hív: „térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.” (Apcsel.3:19)