Túlcsorduló áldás

„Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják őt. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat cselekszik egyedül!”

72. Zsoltár 16-18. vers

A zsidóságban szokás a szombat és az ünnepek fogadását egy pohár borral és áldásmondással kezdeni. Ez a kiddus (megszentelés) szertartása, melyre külön, úgynevezett kiddus poharat használnak, amit ilyenkor szó szerint csordultig töltenek. S hogy miért?

A Zsoltárban azt olvassuk: „Bő gabona legyen még a hegyek tetején is, rengjen gyümölcse”, azaz Isten jelenlétének, áldásainak nincs határa. Jóságával és kegyelmével „Csordultig van a poharam” (Zsolt.23:5)

Nem patikamérlegen kimért, hanem túláradó, túlcsorduló szeretettel fordul felénk. „Én azért jöttem” – mondja Jézus -, „hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Ján.10:10)

És bizony, saját életemet nézve én azt találom, hogy valóban tenyerén hordoz az Isten, hogy sokkal többet és sokkal jobbat kaptam és kapok nap, mint nap, mint amit megérdemelnék.

Ezért is kérem Tőle ma azt, hogy segítsen abban, hogy a rám árasztott szeretete, öröme, békessége, jósága, szelídsége, türelme, stb. hadd folyjék, hadd áradjon tovább belőlem, hogy mindenki Őt magasztalja:

„Áldott az Úr Isten!”