Ki a felebarátunk?

"Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!"

Lukács evangéliuma 10:30-37

A válasz: Jézus Krisztus.

Ha van szakasz a Bibliánkban, amit rongyorsa olvastunk már, akkor a Tízparancsolat, Dávid és Góliát rövidre sikeredett párbaja és János 3:16 mellett az irgalmas samaritánus példázata előkelő helyet foglal el. Ez a szakasz egyike azoknak a történeteknek, amiket már-már fejből tudunk, igazából gondolkodni se kell rajta. Egy törvénytanító Jézushoz lép, és felteszi a millió dolláros kérdést, amire nincs jó válasz — legalábbis emberi logika szerint nincs: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Lukács evangéliuma 10:25) Gondolatban már dörzsöli a tenyerét, mert tudja, hogy Jézus valahol bele fog bukni, lelepleződik, hogy nem is olyan bölcs, mint ahogy az emberek mondják. Jézus nem válaszol, csak visszakérdez. Hagyja, hogy az igazságot a törvénytanító mondja ki: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." (Lukács evangéliuma 10:27) Egy kérdőjel viszont maradt még: Ki a felebarátom?

Tényleg, ki is? Hogy is van a történetben? Ja persze, megy a pap, de elkerüli a pórul járt embert, utána a lévita, aki szintén nem akar belefolyni a helyzetbe. Utána jön a samáriai, aki felkarolja az elesettet. Jézus pedig megkérdezi: ki tehát a felebarátod? Persze, persze, tudom a választ, már emlékszem! Hát mindenki, és ezért segíteni kell mindenkinek, akkor is, ha nem vagyunk jóban, sőt, akkor igazán, mert aki a legkisebbel megteszi, és hasonlók... Vagyis... Most, hogy így olvasom... Te is észrevetted? Jézus kérdése így hangzik: "Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Na hát erre eddig nem is figyeltem! A kérdés nem az, hogy kin kell segíteni, hanem hogy ki segít nekünk!

Nem mindegy, hogy kivel azonosítod be magadat a történetben. Mit gondolsz? Te vagy a lévita? Vagy a pap? Reméljük, hogy nem! Akkor csak a samaritánus lehetsz, igaz? Nem igaz. Te vagy az út szélén fekvő, összevert ember. Én is az vagyok. Mindenki az. Ez az egész világ egy sorsára hagyott, kirabolt, kizsákmányolt, árokban haldokló ember. És akkor ki a samáriai?

A válasz: Jézus Krisztus.

A világunk egyetlen felebarátja, akit kivetett maga közül az emberiség, akit ok nélkül meggyilkoltak, aki zsidónak született, de a nép szemében samáriaivá vált: Jézus Krisztus. Nem azért kell segítened az embertársaidnak, mert ez az elvárás, hanem azért, mert a te felebarátod már megtette érted. Nem te vagy a Superman, aki megmenti a rászorulót, nem te vagy az ADRA, hogy mindenkinek segíts, csupán azért, mert ez a szent küldetés. Nem, nem. Te vagy a szolga, aki tízezer tálentummal adós az urának, és akinek kegyelemből — és csakis kegyelemből — elengedtettek a tartozásai, (Máté evangéliuma 18:21) így neked is kutya kötelességed továbbpasszolni ezt a szeretetet: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!" A kérdésre (Ki a haldokló felebarátja?) adható egyetlen jó válasz: Jézus Krisztus.

"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért."

(János evangéliuma 15:13)