Ha keresztény vagy, mi a legfontosabb?

 

"Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen."

Péter első levele 1:17-21

Mit jelent kereszténynek lenni? Gondolkodtatok már ezen? Olyan hangzatos, ünnepélyes megfogalmazásaink vannak ezzel kapcsolatban.

- Ha keresztény vagy, akkor követed Jézust és hiszel benne.

- Ha keresztény vagy, akkor minden nap imádkozol és olvasod a Bibliád.

-Ha keresztény vagy, akkor mindig részt veszel az Istentiszteleteken - és még sorolhatnám. Magam is megrémülök attól, hogyan fogom ezt véghez vinni. 

Mitől leszek én az a szupererővel bíró keresztény, aki mini-krisztusként mindig mindent jól csinálok? Akinek minden tette harmonizál Jézus tetteivel, akinek rendíthetetlen hite van a próbák tüzében, aki sohasem fárad el kérni (természetesen csak mások javára) és hálát adni. És akinek egyetlen unalmas rész sincs a Szentírásban, amit ha olvas, belealudna. Aki minden kérdésre kész megfelelni, mert tévedhetetlen tudás birtokosa, aki mindenkinek tud tanácsot adni és minden tévelygőt kész rendreutasítani, miközben megbocsát neki...

Azt gondolom, semmitől. Azt gondolom, soha nem leszek ilyen ember és te sem, kedves barátom, aki ezeket a sorokat olvasod ma reggel. Bennünket, adventista keresztényeket, belülről hajt valami megfelelési kényszer, valami maximalizmusra való törekvés. De nem csak minket. Más keresztények is csapdájába estek már annak, hogy megpróbálták felállítani a krisztusi mércét és azzal mérni tetteiket, saját vallásos életüket és másokét is, hogy megfelelnek-e neki.

Mai szövegünkben is - ha így gondolkodunk - azonnal középpontba kerül egy kifejezés és szinte bele is ég a szemünkbe: "SZENT FÉLELEMMEL ÉLJÉTEK" földi életeteket! Mert az Istent félni kell, és Tőle is félni kell, mert Ő ítél és büntet minden bukást, minden hitszegést! Előtte nincs pardon, mérce a Tízparancsolat és még annál is több! HÁT NEM!!!

Ennek a reggeli szövegnek a lényege, hogy az életed éld TUDATOSAN!

"Tudva", hogy atyád az Isten. Jobb apád, mint amilyen édes szülőd valaha is lehetett. "Tudva", hogy bár ítéli minden tettedet, nincs olyan engedelmesség, amivel kiérdemelhetnéd megváltásodat. Sőt aranyon, ezüstön és semmilyen kincsen sem szerezheted azt meg magadnak, mert már nem is kell! Mert már ingyen a tiéd az! Ajándékba kaptad Attól, Akinél jobban nem szeret téged senki ezen a világon. "Tudva" azt, hogy Ő mindenkinél előbb szeretett téged és te ebben a szeretetben élheted minden napodat, beleértve a mait is. És ha mégis maradna benned még félelem vagy hitetlenség, akkor sem kell aggódnod, mert Ő mindezek ellenére is hisz benned, kitart melletted és soha, de sohasem hagy el és nem fordít hátad neked. Sőt, az ő hitéből meríthetsz erőt, mert helyetted is hisz. Hisz, ha kell abban, hogy jó vagy és még jobb leszel, mert amit elkezdett benned, azt véghez is viszi. És senki sincs ezen a világon, sem élő sem halott, sem ember, vagy bármilyen teremtmény, erő és hatalom, aki képes lenne arra, hogy elszakítson Tőle téged! "Tudva" mindezt, bátran nézhetsz a jövőbe, akár a halállal is szembeszállhatsz, mert Őáltala van a mi reménylett feltámadásunk is.

Élj hát! Élj minden nap tudatosan! Élj tudva, hogy Jézus Krisztus szeret téged!