Próba vs. lehetőség

„Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét. Amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?”

Jób könyve 38.fejezet 4-7.vers

Talán a történetet, vagyis Jób tragédiáját nem kell bemutatni. Életében olyan csapások történtek, amelyek megtépázták hitét, reményét, de ezek közepette ő mégis próbált Istenhez hűséges maradni. Élete egy igazi hullámvasút volt, a súlyos próbáktól, a barátok „segítő” megjegyzésein át egészen addig, hogy Isten szólt hozzá.

Jób többször kívánta, hogy bárcsak szemtől-szembe beszélhetne az Úrral. Isten több ilyen kérlelés után teljesíti a szenvedő óhaját és megjelenik neki, bár nem kegyelme teljes fényében, hanem elrejtőzve, felhőbe burkolva. Jób azt várta volna, hogy Isten felvilágosítást ad arra vonatkozóan, hogy miért kell ennyit szenvednie, de erről egy szó sem esett. A szenvedés azon értelmezése, hogy Isten bünteti őt és ok nélkül üldözi a barátok ferde értelmezésének köszönhető és ezt a gondolatmenetet akarta Isten feloldani jelenlétével, mint kiderül sikeresen. Jób a beszélgetés hatására újra visszatér Istenbe való hitébe, az engedelmesség és a Tőle való függés állapotába. Tulajdonképpen sikerült megnyugodnia. Isten tökéletes módon, kérdéseket felsorakoztatva mutatta be az embernek, hogy az egész élő és élettelen világ, minden titokzatos erő, amely jelen van az Univerzumban és minden apró részlet a tökéletes és összehangolt működésről szól. Ezen dolgok működése pedig nem az ember tudásától függenek, hanem a Teremtő bölcsességétől. Jób megszégyenülve ismeri el tévedését és belátja, hogy Isten sokkal hatalmasabb annál, mint hogy ne látná át teljes egészében minden teremtett lény -  bele értve Jóbot -  szükségleteit.

Isten nem büntette Jóbot! Isten megtanított neki egy nagyon fontos leckét: Ő felette áll mindennek! Nem biztos, hogy értjük életünk nehézségeinek célját és valószínűleg nem is bírnánk megérteni. Nem azért, mert buták vagyunk, hanem mert az élet sokkal több annál, mint amennyit látunk belőle. Éppen ezért, amikor Isten próbára tesz, hagyatkozzunk rá bátran és engedjük, hogy vezessen, mert ameddig mi a problémát látjuk, Ő a legnagyobb lehetőséget és ajándékot készíti el a számunkra!

Áldott napot!