Akiben Isten Lelke lakik
Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.
Az életünkben, annak ellenére, hogy gyakran találkozunk "szürke" dolgokkal, azért bele-belebotlunk fehérbe és feketébe is, egymást kizáró ellentétekbe. Valami vagy létezik, vagy nem létezik; vagy áll, vagy mozog; vagy él, vagy nem él — ezek olyan állapotok, amik kölcsönösen kizárják egymást. Nincs köztük átmenet, feles, vagy szürke helyzet. A megtérés is valami hasonló: vagy igen, vagy nem — ezt nem lehet "kicsit" vagy "részben" csinálni.
Pál a mai igében (és a Rómaiakhoz írt levél azon részében, amiből a mai gondolat származik) is egy ilyen kölcsönösen kizáró ellentétpárt állít elénk. Valaki vagy test szerint, vagy lélek szerint él, nincs köztes állapot. A szerencsétlen szóhasználat mögött ("test" kontra "lélek") sokkal több minden rejlik, mint első ránézésre gondolnánk. A test szerinti élet nem a fizikai életet jelenti (hiszen hogyan élhetnénk másként?) míg a Lélek szerinti élet nem a polemizáló, filozofikus bibliatanulmányozást takarja (árulkodó jel a nagy kezdőbetű!). De akkor mégis mit?
Pál szerint a helyzet a következő: míg az ember nem ismeri meg Istent és az ő megszabadító kegyelmét, a "testi" törekvéseknek engedve csak az Istennel való szembenállást élheti meg. És amíg csupán ezt az életformát tapasztalja, addig ő maga sem látja, hogy minőségi változást jelenthet a Lélek jelenléte. Pál azt írja, "a test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség." (Pál levele a rómaiakhoz 8:6) Miért is akarna az ember Isten nélkül élni? Ha lehetne se volna elég "csak egy kicsit" vagy szürkemód kötődni hozzá. A szabadság, a békesség és az élet (az igazi, minőségi, magasabb rendű élet) csak a Lélek befolyása eredményeképpen érhető el.
Az egyenlet tehát egyszerű: vagy Krisztus Lelke lakik bennünk, vagy a test szerint élünk — az előbbi a teljes és minőségi életet, ez utóbbi az Istennel való teljes szembenállást jelenti. Nincs köztes út. Nincs szürke ezen a képen, csak fehér és fekete. Vajon mi beengedtük-e már Isten Lelkét a szívünkbe? Megtapasztaltuk a felajánlott szabadságot és életet? Bízom benne, hogy igen.
