Nem lesz vége
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!”
Egy gyermek. Ő volt Isten megoldása. A Gonoszra, bűnre,
lázadásra, háborúra és pusztításra egy gyermek volt a felelet. A sötétségre, gyűlöletre,
kirekesztésre és megbélyegzésre Isten egy gyermekkel válaszolt, akinek háta mögött
összesúgtunk, hiszen annyian hallottunk kétes eredetéről. Egyik fültől a
másikig adtuk át a hírt, hogy az anyja már az esküvő előtt teherbe esett, miért
is vette el az a szerencsétlen ács végül? Nem értettük.
De a gyermek érkezésére fény gyúlt az égben, odavezette a
jászolhoz az egyszerű pásztorokat és az idegen, messziről jött bölcseket. Egy
gyermek hozta el a világosságot közénk, a homály földjén lakók közé, akik nem
akartuk befogadni Őt.
A gyermekből férfi lett, és itt élt világosságként a mi sötétségünkben.
Elmondta, hogy Isten szeret és hazavár, hogy van szabadság, és Ő le tudja törni
a bűn bilincseit és a torz vallási béklyókat. Elmondta, hogy imádhatjuk Istent
lélekben és igazságban. Elmondta, hogy mi az Atya gyermekei és nem napszámosai
vagyunk, hogy az Ő törvénye véd, és boldogok, akik sírnak, akik éheznek az
igazságra, akik szelídek és irgalmasok, akik békét teremtenek.
Elmondta, hogy Isten országa először bennünk épül fel, és
most Ő nem uralkodni, hanem meghalni jött az emberért. Elmondta, hogy
mindannyian elfutunk és magára hagyjuk, de Ő ezért az óráért lett gyermek, lett
ember, és véghezviszi küldetését.
A kisdedből lett férfi útja a jászoltól a keresztig majd egy
üres sírig vezetett Pilátus palotáján, a megannyi korbácsütésen és megaláztatáson
át a halálig, a csendig és a feltámadásig, hogy minden dübörögve menetelő
csizma és véráztatta köpeny elégjen és tűz martaléka legyen, hogy győzelmet arathasson
a Gonosz felett.
A gyermekből férfi lett, hogy mi is felnőjünk végre, hogy megtanuljunk szeretni és meglássuk a másikban a testvért az ellenség helyett, hogy megutáljuk a sötétséget, és akarjunk a világosságban élni. Hogy emlékezzünk a gyermekre, az Isten Fiára, és várjuk vissza a Királyt, akinek országa sosem ér majd véget.
