Gyakorlat teszi...
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
(Máté evangéliuma 28. fejezet 18-20. vers)
Egyszer egy idős professzort arról faggattak, hogy miként tett szert nagy tudására. A válasza a következő volt: Tudják, nekem olyan szüleim voltak, akik becsületességre, szorgalomra és kitartásra neveltek. Az ő segítségükkel jobbnál jobb iskolákban tanulhattam és kiválóbbnál kiválóbb mesterek lábainál sajátíthattam el hivatásom fogásait, ám a legtöbbet mégiscsak a tanítványaimtól tanultam, akikre saját gyermekeimként tekintek.
Jézus fenti megbízása ugyanezt fejezi ki. A mi feladatunk nem a prédikációinkért rajongó hallgatók, feliratkozók, követők számának növelése, hanem a környezetünkben élők ilyen módon való gyengéd vezetése, tanítgatása.
Így, a tanítvánnyá tevés folyamatát valóban a szülő - gyermek kapcsolat fejezi ki legjobban. Ahogy az édesapa és fia együtt barkácsolnak, vagy, ahogy az édesanya és lánya együtt főznek. Ez a ’Nézd, hogy csinálom!’, a ’Próbáld meg!’, és a ’Csináljuk együtt!’ művészete.
Az Isten szeretetparancsának továbbadása tehát nem egy elméleti magyarázat. Ezt nem lehet pusztán a Könyvből megtanulni. Nem lehet másodállásban csinálni. Csak Isten segítségével és a másikkal együtt gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
Jó gyakorlást!
